240 hónap, ez meg az ...

Szeptember nyolcadikán elhagytam  tizenéves létezésem, és beléptem a második ikszes kategóriába, Jézusom, de modoros vagyok...
Szebb ajándékokat nem is kívánhattam volna,a szüleimtől kettesben utazás a Legénnyel (aki szintén bűvös nyolcadikai, a legnagyobb összeérzésünk...) , könyvek, színházjegy, virág a lányos szobámba, "leányzós dolgok" és költőpénz a nagymamámtól, illat az öcsémtől, kézzel készített nyaklánc az anyukájától, apró ékszertartó a nagymamájától, elfeledett drámák és fekete hajcsatok  a nagynénjétől, lila virágos sál  a testvérééktől...És az elfogadás, igen- igen.


Most Szegeden, azóta 11 nap eltelt, változás nincs, nem lett három kezem, vagy négy lábam, legfeljebb, ha megkérdezik, Te hány éves vagy? , akkor a válaszom : tizenőőő,  húsz vagyok...

Elkezdődött az egyetembegyedem, összehasonlíthatatlanul többet tanulunk, többet kell tanulnunk, mint az első évben. Már nyaggatnak  a szakdolgozattal, szétnyúzom a táskáimat a könyvkupacokkal, órákat várok  a könyvtárban a raktári kéréseimre, a kávét még egészséges mennyiségben fogyasztom, kíváncsi vagyok, mi lesz a vizsgaidőszakban.
Jól sikerült évnek hála  államis diáknak járó bérlettel süvítek a trolikon- trolival, és azon agyalok, hogy milyen okosságokra verjem el a jegyzettámogatásomat.

Harmadik hétvégémet készülök a székesfővárosban tölteni a Legénnyel, volt közös szülinapozás itthon és az Ő családjával, a következő program pedig a Radnóti Színház és A Főfőnök. ( mitvegyekfelmitvegyekfel??)

Érzem azért a Kulipintyó hiányát, jó lenne már egy kávé anyáékkal, talán az öcsémmel is szívesebben veszekednék most.

Saját kis birodalmam lett, Malackával, képekkel,csokimikulással, könyvekkel, mütyűrökkel, négy fallal, egy ajtóval.


Számtalan gondolat a Pestre költözésről, SZTE vs. ELTE, történelem, hát persze,Ő pedig nem két és fél órányira, hanem~ 5 km-re lenne tőlem, de már a harmadik szemesztert kezdtem itt,  a barátok, az ismerős utak, jó, persze, ott is meg lehet tanulni közlekedni, nem harap  a metró.
Rúgja meg a ló, lehet egy macska is megalkuvó  , nem tudom mi legyen, olyan sok  a nem tudom.

Valami jel jöhetne...Vagy talán csak simán apáékkal kéne megvitatni ezt a kérdéskört.

Ritkán tévedek ide, az idő kevés, sokszor pedig írni...ha kedvem lenne is, ihlet nincs, vagy mire leülök már elszáll  a gondolat, vissza pedig nem óhajt jönni, akárhogy édesgetném....

De most!

Szóval, van ez meg van az, de jól vagyok.
Ha visszagondolok a régebbi ekkori időkre, hát a hátamon futkos Mr. Hideg föl és alá...
Jól vagyok, jó helyen vagyok /leszek??, jók vannak velem...