Kicsit összeszakad a fejem felett a plafon...
( A hétvégén Százhalombattán (is) voltam, gárdenparti a Legényékkel...) \o/
Ez a hónap, és május volt életem eddigi legsűrűbb időszaka.
Ha nem vizsgáztam, akkor vezettem (bár, sajnos egyre ritkábban....), ha nem vezettem, akkor a TIK-ben ültem, ha nem a TIK-ben ültem, akkor igyekeztem otthon is lenni, ha nem otthon voltam, akkor Pest- Szeged vonalon rohangásztam , felvételi, és egyebek. ( és a Legény, igen.)
A rosták az SZFE-n, a vizsgák....
Nem nyűg, mert én vállaltam, és nem is nyafogok miatta.
Ma épp két embertől kaptam meg, hogy hanyagolom őket, illetve, hogy miért is nem trombitálom össze a pajtások nagyobbik részét, ha a Legénynél vagyok Pesten.
Örülök, ha kettesben vagyunk, sajnos _nem_ találkozunk minden nap/héten/hétvégén.
Örülök, ha magamra van egy icipici időm...
Tudom, hát tisztában vagyok vele, hogy a szociális életem mostanság a béka feneke alatt ( mérföldekkel) lapul...
De...
Értsetek már egy kicsit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése