Az utolsó vágy
Az ablak alatt áll
Túlélte az éjszakát,
Az utolsó vágy
Egy cigarettára gyújt
És egy pocsolyában
Megnézi magát...


Loading...

Keressé'

2012. május 31., csütörtök

Mesterségem címere...

Elvesztem az éterben, elnézést, majd lesz itt más is.

Most csak annyit szeretnék, hogy tanítson meg valaki, bárki bábozni június hatodikáig.
Köszönöm!

2012. május 18., péntek

87 karakter

"haannakvennédhátlegyenvallomásvannakvidékekaholcsakúgylehetmegmaradnunkhakezembenakezed..."  

2012. május 17., csütörtök

Heló kísértés...Régóta várlak...

Megvan az első rosta.
Megyek tovább...

El sem tudom mondani, mennyire volt jó érzés újra dolgozni... Jelenetet összerakni, énekelni, monológot, Varró Danit mondani...

(végig ott volt velem a Legény, végig izgultunk, végig volt telefonos kapcsolat, végig volt nagymamás szorítás, megérzések... jól érezzük? )

Nem akarok még bizakodni. Örülök.
Még előttem kettő... Meg Isten tudja mennyi....

Anyukám azt kívánta, ott legyek , ahol majd lennem kell...

Hová visz a szél?




2012. május 2., szerda

Bömbölősdi

A változatosság kedvéért nem az ágyamon, hanem itthon,  a teraszon döglök egy bazi nagy körfotelben, ami párnás, meg ringatózik előre- hátra, és félő, hogy két percen belül fogok belőle laptopostul kizuhanni.
Dög meleg van, ami persze zsír jó, napozni még nem napoztam, a sápadt vámpírok hozzám képest csokoládék,  mindjárt indul Szegedre a vonatom, a táskám meglepő módon csupán 734849854675 kiló, a kutya fetreng az árnyékban, nyüszög, legszívesebben én is ott tespednék vele és nyöszörögnék, hogy a fenébe már, de úgy tényleg.
Mindjárt vizsgaidőszak, július elején talán végzek, meg felvételik, meg a hülye csinálja magának a programot, letépte a virágot, akkor szagolja.
Amúgy jól vagyok, meg nincsen semmi gikszer, csak előtört belőlem a titkolt második Réka, a hisztigép.

Gondolom a MÁV volt olyan kedves ( nem ) és mindenhová szereltetett légkondit, még a "Zsuzsivonatra " is,  persze, bilibe lóg a kezem, biztos csak plusz hatezer fok lesz, nem fogok pacává olvadni. Pedig alig van rajtam ruha, bikiniben nem utazhatok, hát az hogy néz ki.
A harmadikon lakunk, a napos oldalon van a szobám, remek lesz, éjjel a hűtőben fogok aludni.

Egy éve ilyenkor kiskosztümben, fűzőben fulladozva írtam az esszét, a magyar érettségin, egészen pontosan fél órája jöhettem ki. Fél egykor  már söröztünk.
Levezetésképp.
Csessze meg a kutya , de régen volt. Nem röhög, tényleg úgy tűnik, mintha ezer éve lett volna.
Annyi minden történt azóta, hogy ihaj.

Hiányzik a Legény, és talán ez az egyik legnagyobb bajom, vigye el  a kánya, mármint ne a Legényt, hanem  a hisztit.

Meg az is van, hogy Budapest, Budapest, frászkarikáért vagy olyan messze. Meg az is, hogy nemrég jöttem el Tőle, meg tudom én, hogy örülni kell, meg Isten bizony örülök is, hát annyi minden történt, meg nem volt  olyan régen, meg aki telhetetlen az minimum álljon tótágast és ketyegjen, attól sem jobb.

Meg az is van, hogy egyedül vagyok itthon, mint a kisujjam, Anyát sem látom most szombatig, mert bent kell maradni az oskolában, imádom a társulást is, hogy mindenkire időt kell szakítaniuk, csak  a saját gyerekükre nem lehet...

Szombaton amúgy meg fontos nap lesz, kicsit izgulok is miatta.


Kávét is inni kéne, de már nem akarok, így is a plafont verdesi  a pulzusom, olyan magos. Kendermagos.
Sört is lenne ihatnékom, de nyilván fejre is állnék tőle a május másodikai dögmelegben.

De legalább telik a blog.
Tartalom nélküli tartalommal.
Csók..

Nem estem ki a fotelizéből. Csoda.