Vicik- vacak...

Fél tíz van, üldögélek  a kockás- mackós pléddel letakart ágyamon, és eszembe jutottak dolgok.
Valamint édes barátnő fenéken billentett, így távolról, hogy nem olvas bejegyzéseket.

Icipicit latinos a muzsika a fülesben, hát eszembe jutottak dolgok.
Illetve hiányuk.
A tánc.
Akár egy átmulatott este a lányokkal (oké, csöndben vagyok, hamarosan lesz ilyen is, Legénnyel az oldalamon. ), akár az, mikor a tánccipőmet húztam fel és magamban számolva a cha-cha-cha /samba ritmusát kezdtem el mozogni.
Ez nagyon.

Május 16-án megint felutazom Budapestre, bekacsázom az SZFE épületbe és felvételizem. Megint.
Valami kis vacak belül pattog, zörög, csattog, hogy muszáj, hogy menni kell, mert menni kell, tényleg.
Aztán meglátjuk. Ez ugye dilemma.

Hiányoznak a gimis tréningek. Rettentően, talán ez a legjobban.
Hogy kimerülésig üvöltve szaladtunk körbe-körbe a teremben, közben azt játszottuk, hogy nyíló tulipánok /kipattogó kukoricák/ koszos csempék / fáradt szúnyogok / megszülető gyermekek vagyunk.
Hogy a hét összes nyűgjét, fáradtságát, boldogságát kiadtuk, hogy kiénekeltük, hogy kijátszottuk.

Az előkészítők. Ami persze hasonlít a kis vacakom késztetéséhez. Hogy játszhassak. Legyen elegem  a darabból, mert érzem, hogy hamis a játékom, vagy mikor a szüleim/barátaim mosolygó arcát látom egy-egy fellépés, előadás után.
Az a fáradtság utána nagyon jó.

Hiányzik kicsit maga Szentes is.
Szerettem ,imádtam, függtem tőle, aztán gyűlöltem, és messzire kívántam mindent, amit azelőtt mindig magam mellett akartam tudni. Az összetartozás érzését, a játékot, az embereket, mindent, mindent.

Hiányzik egy olyan este, mikor egy könyvvel  a kezemben ücsörgök. Tea, ásványvíz, alma, narancs, bármi mellett. Olvasni. Azt én úgy szeretek. Ami mellett még zenét hallgatni sem tudok.



Hiányzik a hosszú hajam.

Hiányzik már a nyár. Az a semmittevés, az a meleg, azok az utazások. -Amik persze most is lesznek, sőt, hiszen másokkal, akiket....-...

Mennék sátorozni.

De nem panasz ez. Mert jól vagyok. Olyan nagyon jól. Olyan nagyon rendben van most minden. Olyan nagyon régen nem volt ilyen. Olyan nagyon kell, hogy legyen. Olyan nagyon szükségem volt már ezekre. Olyan nagyon sokat változtam. Olyan nagyon sokat változott körülöttem minden. Olyan nagyon szeretem ezt. Olyan nagyon...

Csak vannak dolgok. Dolgok hiánya van.