Az utolsó vágy
Az ablak alatt áll
Túlélte az éjszakát,
Az utolsó vágy
Egy cigarettára gyújt
És egy pocsolyában
Megnézi magát...


Loading...

Keressé'

2012. március 18., vasárnap

Remények

Na, most olyan jön, hogy nem kesergek, nem panaszkodom, nincs hiszti.

Tényleg, tényleg itt a tavasz, nem kell a szövetkabát, jöhetnek, a csizmák helyett a topánkák, szaladós cipők, kell a napszemüveg, elő lehet kotorni a szekrényből a virágos, színes, pöttyös ruhákat, a garbó mehet a helyükre, nincs hófehér táj ( ami persze néha jó), rügyeznek a fák, minden és mindenki szerelmes ( \o/ ) , megkergül a társaság, menjünk ki a Füvészkertbe, napsütésben buszozom órára, sétálok a vadasparkban a Legénnyel, lehet kertészkedni otthon, megfázni a nagy tavaszban ( megint egy kupac zsepin üldögélek), kutyázni vígan, TIK-ben bámulni ki a nagy ablakokon, rálátok az egyetemre, órára menni végső soron nem is rossz dolog, mindjárt szünet, uzsgyi túrázni, jön a bemutatás, koncertek, aztán vizsgaidőszak, aztán felvételi, aztán nyár, aztán....A tavaszban van a legtöbb ígéret.

Ezt én úgy szeretem.

2012. március 10., szombat

Dilemma



Tegyük fel, hogy ott vagy, ahol valóban lenned kell. Egy elég nagy városban, tekintve, hogy piciny falucskából származol. Új barátaid vannak, tisztább érzésekkel, mint azt kívánni merted volna. Van egy szak, ami a képzeletbeli aranyozott létrán az előkelő második helyet foglalja el. Vannak órák, amiket imádsz, vannak órák, amiket csak azért nem alszol végig, mert az első sorban ülsz, talán kínos lehet a dolog. Így kívánja meg az illem.
Vannak a már felfedezett utak, járatok, a zöld troli, a kék busz. Ha nem kérnek sokat Tőled, már Magadtól is képes vagy el-eltalálni bizonyos helyekre.
Szereted a várost, ahol annyi minden van. A sárga "Meki",a kínai, ahol butára etted Magad a lakótársaddal a vizsgaidőszakban, a TIK, ahol hol szeretett, hol gyűlölt órákat ültél a könyv-számítógép fölött, barátokkal, egyedül, hallgatva a zümmögést, a lapok zizegését, ahol az életmentő kávékat nyakaltad literszámra. Van egy egyetem, aminek az ajtaját is imádod, amit alig bírsz belökni, talán a kilincs is nehezebb, mint Te vagy.
Van egy aprócska lakás, amit négyen birtokoltok, vannak a lakótársak, akikért harapsz, akiket szidsz, ha nem mosogatnak el, és hagyod, hogy ha baj van, az öledbe másszanak. És fordítva. Akiket szeretsz.

És ezekért súlyos árat fizettél.


Aztán van az a Hely, ami annak a bizonyos létrának a legtetején van. A hatalmas városban, ahol egyedül a járdára sem mernék kimerészkedni. Ahol szintén ismerősök vannak, ahol a Kedves lakik, ahol...
Azt tanulnád, amit négy évig kergettél. Játszani tanulhatnál az Urániához egész közel, fekete padlós téren doboghatsz, előtted a székeken a nők, férfiak, gyerekek. És Te játszol.
Kemény meló, a leányálmok legrémesebbike, éjjel- nappal hajtás, a lelket kirángatják Belőled, ha az nem felel meg a karakterednek. Harcok. Amiért egész kicsiny korod óta áhítozol. Ahol már a Te neveddel címzett boríték csücsül.
Tudatosan építetted a kis életed, erre az útra készülve.
Ami egy rakás új dolgot jelentene. Súlyos ár, más emberek, más város, más lakás, más kávézók, más kínaik, mások, akik talán majd nem fogadnak el, mások, akik majd a földbe döngölnek, valami más, amiért olyan sokat adnál...

Ami súlyos ár.

És állsz itt, a két út között, az egyik már biztos, a másik bizonytalanabb nem is lehetne, mégsem tudsz lemondani róla.

Amiért most az összeférhetetlenség van, az egyik, ami a reális, a szeretett, az okos döntés, a másik az álom, a szeretett, a fejjel-a-falnak.
Ha sikerül.

Nyakig az egyikben, félig a másik felé fordulva, közben nyomja a vállad az a súlyos ár.

Melyik lenne a helyes?
Lövésem sincs.

2012. március 9., péntek

Ta-ta-tavasz!

Szeged a napfény városa. Hatezer ágra süt a nap, jöttem haza egy darab órám után az egyetemről, ültem a trolin, odasütött a nap, én meg rendőrnős szemüvegben vigéckedtem. Mosolyognak az emberek, mindenki örül, gondolom, hogy nem kell térdig érő hóban összefagyni, és jégkockává dermedve utazni az iskolába/munkahelyre.

Megint el vagyok maradva a bloggal, pedig...Nem szeretném hanyagolni, de minden másra jut időm ,erre a szerencsétlen Szélvészre nem.
Zajlik a minden, kedden KRESZ vizsga, ZH-k tömegesen, referátumok, megint a könyvtárban töltöm időm nagyobbik részét, félreértés ne essék, amúgy szeretem.

16-án az öcsipók betölti a 17. életévét, "hogy rohan az idő, milyen gyorsan felnőnek." Mondom ezt én kemény 19, 5 évemmel.

Ki kéne neki még találni valami ajándékot, valami eredetit.

15-én jön a Legény.

Hétvégén apukámék nem voltak itthon, anyu eljött hozzám Szegedre, együtt voltunk egész hétvégén. Anyával töltött napok: #mindenmásraottamastercard

Tényleg nagyon jó volt, szükségünk volt már erre a közös, kicsit a többiek nélküli együttlétre. Tudjátok, a nagy beszélgetések, a kérdések, a nevetés, a közös evések, a ... Hm...

Megint nincs hatalmas, sorsfordító esemény, kedden mindenképp kiderül, mikor ülhetek kocsiba, most az a fő cél, azon átcsusszanni.
Isteni Gondviselés, itt vagyok!! :)

Szóval megint amolyan -nem-sokról-szóló, de legalább...
Pápá!

2012. március 1., csütörtök

Tavasz lesz

Hivatalosan is március van.
Remélhetőleg vége a télnek, a hónak, a zimankónak, jöhetnek a színes harisnyák, sálak, zakók, félcipők.
És tavasz van- haj,szerelem!
- holnap megyek lovagolni
- hétvégén anyuval egymás nyakában fogunk lógni
- kelleni a fog a napszemüvegem
- és nem tudom, mit hoz a ...posta. :)
-vezetek!
- egyedembegyedem SZTE

Szia március!