Naponként

Szervusz megint Mindenki!

Kicsit el vagyok tévedve, nem elfelejtettem, egyszerűen időm nem volt írni. No, persze nem is nagyon volt miről... A lakótársammal beszélgettünk (önkéntes száműzetésünket töltve a könyvtárban),hogy ez a legrosszabb a vizsgaidőszakban- hogy monoton.
Mert mit is csinálok én egész nap?
Reggel (fáradtabban,mint ahogy álomra hajtottam kicsiny buksimat) feleszmélek, kikaparom magam az ágyikómból, elbúcsúzom a plüss malactól, kávéért kiáltok, összeszedem magam, rohanok a nyolcas trolihoz, bérletet mutatok, just like an FBI agent, zötykölődöm kicsit, leszállok, kávét vételezem a pékségben, beülök a TIK-be, jegyzetelek, olvasok, motyorászok, kijövök, ha éhes vagyok, visszamegyek, telefonálok az anyukámnak, hogy ki volt az a marha, aki kitalálta, hogy nekünk ebből vizsgázni _kell_, nyolc körül becsukom a laptopot, felszállok a buszra, hazaesem, megeszem a hűtőt egészben. Van ~ 2-3 órám magamra. (ha nem tanulok még. ha. de.)
Nem panasz ez, vannak remek percek, amikor röhögünk, amikor kiugrunk (a változatosság kedvéért) kávét inni, az tényleg megfizethetetlen, mikor magadban röhögsz, mert ugye nem szabad hangosan a könyvtárban, majd' megpukkadsz, és vörösödsz, a többiek pedig bizonyára totálisan hülyének néznek.
A telefonok is kellenek. Kicsit az otthon. Hétvégén voltak itt anyukámék, hoztak nekem (mit?!?!) túlélőcsomagot, otthon illatú öleléseket. Pénteken megyek haza. A hétvégét várom, mint a Messiást, rokonozunk.
Vagy az is nagyon -nagyon jó, mikor barátnő látogat meg, csörög, ír smst- emailt.
Meg még az is nagyon- nagyon jó,mikor a Skype ablakban megjelenik a név, és végre, végre ...Ő.
(vigyor, mint egy ütődötté)
És az is jó, mikor néhanapján, vizsga után beülünk kicsit a...valahová egy darab folyékony kenyérre, és társaira.
(ó,majd a szorgalmi időszakban!!)


És már csak kettő darab vizsga van hátra(ha ügyes vagyok-leszek) , aztán jön a haddelhadd, ihajcsuhaj, irgumburgum, ereszdelahajam.

Szóval. Fittyfiritty megvan ám, csak még kicsit egyetemistát játszik.