Mindig őszintének? Nem,dehogy...

Tegnap volt újra osztálykarácsony.
Vegyes érzésekkel mentem,jöttem.
Előtte természetesen tiszteletünket tettük törzshelyünkön,azonmód meg is tiszteltük egymást-kocc...

Iskola-a táncterem,a képem még mindig nincs kint. Ejnye..:)
Mintha sosem váltunk volna el,egyetlen nagy zaj lett a társaság megint. 19. Ennyien tudtunk ott lenni...

Nem csalódtam,és mégis...
Próbáltam kiszakadni az egyetem kezdetekor, talán megy..Talán nem. Meg kell tanulnom lefaragni a számomra nem fontosakat,akiket tudom,hogy nem szeretnek,vagy nem figyelnek rám-akkor én miért tegyem?
Eszter írta a blogjában-réka tanítani akar...
Eszter,már nem tudom. Vissza akartam menni a gimibe,igen, drámais tanár akartam lenni,a következő Kismatos...
Már nem tudom.
Így,visszavetítve az éveket- szerettem,hogyne. De csalódtam,csaltak...Nem szabályok szerint játszottunk. És ezt igen,most érzem. Hogy nincs a vállamon mások gondja,és jó pár ember nem azért figyel rám,mert van olyanom,amit megoszthatok velük. (értsd:házi, kaja,stb...) Nem kell mások helyett intézkedni, másnak szívességet tenni- kvázi eredménytelenül.
Megtaláltam-e önmagam?
Nem tudom. Keresem.
Jövőre megint felvételizek az SZFE-re. Ha felvesznek: boldog leszek. Ha nem? Szomorkodni fogok,de megy tovább minden...

Szép volt,szép, de most megint elég...

Dög vagyok?
Talán igen...