közelebb.menekülj.

Visszatérek.

A rengeteg semmi-normálisat-nem-tartalmaz-csak-írom-hogy-legyen bejegyzéseimért elnézést.

Kitty,kedves vagy,de ezekről nem írok szépen.

A hétvége a nagyszüleimé volt.

Jó ott. Csöndes, nyugodt. A nagymamám szeme pedig éles.

Vagy ez (gondolom)általánosságban igaz rájuk?!

Beszélgettünk egy kicsit. Hétközben is sokat beszélünk, minden nap felhívom telefonon,de így mégis másabb.

"Apád lánya vagy. Nem olyan mint Alíz.(ez anya)Keményebb,szívósabb.Két lábon állsz. "

Furcsa.

Ez a mantrám. A sok közül az egyik kedvenc. Ezzel egyszerűbb.

Igazuk van, tényleg sokat tanultam ebből.

Lesz majd egy olyan (csak még nem tudom hol),akinek ez a fejetlen szélvihar kell.

Tanulópénz?

Ahhoz kicsit bonyolult volt.

De tanultam. Szónak hinni nem szabad. Csak a szónak tilos.

Ha tényleg igaz,akkor legyél az első.

Mindig. Én nem harcoltam eléggé. Kár? Lehet.

Nagyon rosszul hangzik ez,de tényleg taposni kell. Mert két mosoly és a kék szemek, vagy a csattanós mondatok ... Nem elég.

Vagy legalábbis hosszú távon nem.

Nem osztom tovább az észt, ezt sem kell komolyan venni.

Engem nem kell komolyan venni.

Más.

Úgy hiszem nem hiába vagyok szeptemberi lányka. Ez a meleg már sok egy egészen picit. Semmit nem lehet normálisan csinálni,kaptam egy pár hiperszuper suhanós görkorcsolyát, (fejleszteni az egyensúlyérzéket.)de ilyen időben lehetetlen aszfaltra merészkedni. Oda is ragadnék.

Elhatároztam,ha Szegeden lesz két csöpp szabadidőm,az egyikben vagy táncolni,vagy futni fogok(tájfutás/duatlon-génben kell,hogy legyen,apa bajnok volt.még ifjonti korában)a másodikban pedig keresek egy társulatot (hátha),énektanárt.

Oszt belehúzok. Vak tyúk is...,nemde?

Szeretnék kérni..Öhm.Mit?

Toronyórát lánccal. Mondanák az okosok.

Gratulálok magamnak,ez sem lett jobb,mint a többi. De legalább ezt a formát hozom.

Ugye-ugye.

Nem is nehéz.