Az utolsó vágy
Az ablak alatt áll
Túlélte az éjszakát,
Az utolsó vágy
Egy cigarettára gyújt
És egy pocsolyában
Megnézi magát...


Loading...

Keressé'

2011. június 24., péntek

Mellékesen semmi

Kacsint a nyár,de még hogy!
Hétfőn újra Szentes,angol,angol.
Holnap indulok a Nagyapámhoz.
Rég láttam.

Nyitva van az ablak, viharhoz készülődik, fúj a szél,de végre viharillatavan.
Képes lennék szerelmes lenni illatokba. Nem csak képes,az is vagyok. Szerelmes vagyok az illatokba,néhány hangba.
Szerelmes,aztán eshetek pofára.
Csitt.

Érdekes nincs, filozofálni nem akarok, lustulok.
Semmi bejegyzés,de így szerettek.
Beszéltem Eszterrel,aki azt mondta,hogy jó. Én mindig az Ő írásain bőgök,most épp fordítva történt. Kedves volt.

Augusztus legyen már,mehessek!
Szeptember lehessen már,egyetemezhessek!
Este legyen már,holnap legyen már!
Most jó.

2011. június 20., hétfő

Neve is van...

Kedves Naplóm!
Képzeld, leérettségiztem. Képzeld, nem vagyok gimnazista. Képzeld, két napig odavoltam 30 akárhány emberrel egy vízparti kempingben. Képzeld, már nem vagyunk egy osztály. Képzeld, már nem vagyok drámais. HMGs.Az igen.
Hö.
How to say goodbye.

Kétszer ültem le a gép elé,és próbáltam meg összeszedetten leírni az élményeimet.
Eddig nem ment. Most sem gördülékeny, minden második mondatomat törlöm. Minden elsőn javítok.
Nehéz.
Közben ez bömböl.

Érettségi.:Fűző.Cipő.Gyomorideg.Tételek.Három.Nyelvtan.Segítség.Szuszu.Köszönöm.Irodalom.Töri.

How to say goodbye.

Érettségi után következett a buli, a pertu,a pia, a pörkölt, a zene, a gitár, a dal, az udvar, a mosoly,a beszélgetés, a tánc, a szivacs,a hálózsák,a hajnali napfény.

Egy teremben Mi.Koppannak a poharak az asztalon, kézzel nyúlunk (hajnalban) a pörköltért, nem sikerül elsőre a leülés, Kesi üvöltve rohangál az iskolában "kivel nem tegeződtem még le?????", Anci szeretne aludni, Viktor a kazán ajtó előtt a zakójában hangosan hortyog,mi félőrülten keressük, merre vagy, sarokba félrevonulva jó barátok, egymás vállán bánatok elsírása, új kapcsolatok alakulnak, Szuszu nyavajog mert a feje fáj,gyere ne félj,nem fog fájni, Barni hajnalban táncol, magasra dobál, nem vagyok nehéz?Rebi képtelen befogni a száját, dobjuk ki az ablakon, mehet?Fél ötkor Bence,Nándi pálkatapéterjóreggelt, két szólamban,kussolj,az anyád. Nyöszörgés, gyerünk tusolni,Mészi ideges,két óra és indul a busz,le fogjuk késni,Mészi,nyugalom.30 valahány ember egy buszon túrazsákok,napszemüveg,zene, nem férek el,gyerekek,merre vagyunk?Átszállás, gyere el pisilni, szívjuk el a cigit, valami kompot emlegettek.MI?

How to say goodbye.

Megérkeztünk, gyerünk boltba, de kicsi ez a falu. Messze van, nem 300 méter,ez legalább 2 km. Mit eszel?Eszik a franc,mit iszok?!Menjünk fürdeni, de rohadt melegem van. Eszter,le fogsz égni,gyere bekenem a hátad. Barni,vegyél fel a nyakadba, játszunk kakasosat,nem fáj?Ugorjunk 3 méter magasról, gyere Bubi, te nem félsz. Én nem merek,Réka ne legyél beszarva.
Mészi,most ugorj,veszem.Gyerünk napozni,hozol sört?Verebek a dróton. Mészi halászik,kagylópörkölt lesz a vacsi,imádlak Te vizisas. Temessük be Regőt,csak az orra látszik ki,nagyon röhögök,szellemlény.Mazsi, még mindig ezüstös a szemed,nem jön le a festék,gyere, mossuk le, ,nagyon aranyos vagy. "Mazsi aranyos,amikor részeg. Nagyon édes." Csörög a telefon,kérünk kakaót,sajtkrémet, cigit, sört, bacardit, kenyeret, gyertek már,legyetek itt velünk.
Mindenki együtt, be a vízbe,verebek megint a dróton, nem sikerül elsőre. Emberpiramis, az egész strand minket néz. Fanny mássz már,de ne a térdemen állj! Kézenfogva,hosszú láncban neki a víznek, majd éjszaka újra! Még jó,hogy nincs reflektor, ne nézz ide,hol van a ruhám?!
Lassan alkonyodik,anyád cserebogár. Előkerülnek a borok, a kendők, mindenki körben. Szuszu és a Gidák. Bab.Bab.Bab. Bence fogd a gitárt, énekeljünk,jó? Én vagyok az,aki nem jó, ifjúság gyöngykoszorú,ki elveszti de szomorú.Mindig őszintének lenni,felemelt fővel járni.Nem tudod elénekelni,már jön a sírás,érzed,itt motoz a torkodban, és már hangosan zokogsz is. Egy ölelés, azt sem tudod ki az,de ölel,érzed,hogy már jobb. Bömöbljünk együtt hangosan,gyere,legyél a pajtásom.Az egyik percben sírsz,a másikban már a földön hemperegsz a röhögéstől,valaki megint vicces, ezt muszáj,ezt nem lehet kihagyni. Vonulj félre,kérdezned kell,fontos,vallj színt,mert el kell mondanod valakinek,erős vagy,dehogy vagyok. Vonulj félre,mert megbízol.Na,kinek mi a legszentebb a világon?Esküszöm. Vissza mindenkihez, Mészi,nem ugrunk most le a magasból, meg ne halj nekem,hülye vizisas, gyerünk, van még borom.Viktor alszik az ölemben, olyan,mint egy kisfiú, hol vannak a többiék,miért,nem ketten jöttünk? Üvölts, Bibi! Hajnalban ágya szédülj,nóta kettő,három és. Reggel álmosan idd a kávét, mosolyogj össze, köszönöd,de mennyire, gyűlik a tömeg, te nem hiszed,hogy megcsináltad, olyan nincs,kiderül mégis,csak nem emlékszel, elveszett a sarum,gyerünk,keressük meg,nem emlékszel hová raktad le? Reggeli arcok, egyik viccesebb,mint a másik, pakolj össze,viszem a cuccot, majd megyek érte. Tömörüljünk össze az egyik házba, nézzétek,mit találtam, keverjük be, fészbükk,mit mondtál etika érettségin?Szakad az eső,ó a rohadás,kinek van felesleges pulcsija? Indulj a komphoz,énekelj a buszon,alpítsunk népdalkört,bazdmeg,még élvezik is.Ki -ki a maga útján hazafelé,ne bőgj,beszélünk még, morzsolódik a tömeg, álmos arcok,fáradnak a poénok, ázott harmincvalahány veréb. Szentesen már csak hárman.Cuccot szedd össze, induljunk, este beszélünk,fussunk össze egy kávéra, szólj majd,szólok, kocsiba be,integess a sarokig, Csongrádon kettő ki, egyedül haza.

How to say goodbye.

Elfáradtam. Lelkileg is, testileg is. Négy év alatt, két nap alatt. Most pedig harcolok egy fullasztó csomóval a testemben, küzdök, mert leszünk mi még együtt, ne gubózz be, megismerted őket, már itt vannak neked, részei az életednek. 35 darab.Kaptam 35 pici darabot. Jelentem,beépítettem.Idősebbjét,fiatalabbját,mindet.
Nem akarok még. Illetve de. Várom az újat, gyűlölöm az újat. Itt akarok maradni, mennem kéne már. Engedj el,fogjad még a kezem. Gyerek vagyok, felnőttem. Dehogy, dehogynem.

Lélegzünk mi még együtt. Igen. Ha mást nem is,ezt biztosan tudom.
Hullhatok még ezerszer atomjaira, szakadhat az eső, csaphat még belém a villám, de van egy részem,egy picúrka én,ami Szentes. Az osztályom, a suli,a város, a barátok,kicsik nagyok, a tanáraim, az élmények,a megélt érzések,a négy év alatti változások, a kudarcok,sikerek, a viccek, a beszélgetések, a bizalmak, az árulások, a csalódások, az újrakezdések, a nehéz helyzetek, az órai levelezések, a kakókiflikockasajt,az utolsó slukk,és nincs tovább, a darabok, a próbák, harmincöt-hat váll egymásnak vetve.

Így vagyunk az egész.

How to say goodbye.

Nem mondom.


(ha nem értitek nem baj,bocsi.így jött ki)

2011. június 14., kedd

Kirándult,megrándult.








































Eger-Szilvásvárad-Szarvaskő-Lillafüred



Képek,hogy nézelődjetek,nekem meg tanulni ne kelljen. Látható egy apa,egy anya,egy Bence, egy én,egy Ló-Nimród.

2011. június 10., péntek

A gép forog, az alkotó megőrült

Köszöntöm Kedves...!

Ünnepnap, kettőszázadikdarab bejegyzés.
Szokás szerint, tartalom mellőzve.

Reggel van még, a madarak rizsáznak a z ablakom előtti fán, illetve az udvari összesen, a kutya ideges, őket ugatja egyedül.
Borongós, hűvös van, kimentem kávézni, fáztam. De! Végre, hosszú idő óta tegnap éjjel sikerült normálisat aludnom. Nem álom- menteset, de nem riadtam föl az éjszaka közepén hatszor, meg egyszer.

Körvonalazódik a nyár, augusztusban repülünk.
A többi szervezés alatt, fölött. kackac.
Bocsánat, agyamra ment minden, én már nem tudok normálisan fogalmazni. Sosem tudtam, de most különösen nem.
Az ebédlőnkben tanulok, egy csatatér. Vagy trágyadomb. Az asztalon egymást ölelgetik a tételek, az atlaszok (irodalmi, történelmi), a kávéscsészék,a szemüvegem (amit sosem találok, ha leveszem, mindig rákerül valami, csoda, hogy ép) tirketarkán a jelölő filcek, töltőtollak, a csokipapírokat már kidobtam. - komoly bajom származhat még ebből az érettségi időszakból, egyre jobban rászokom a csokikra. - Nem kéne olyan nagyon. Nem nadrágméret féltése, sokkal inkább az elvonási tünetektől való rettegés.
Kedden puccba vágva rohanás Szentesre, köszöntjük az érettségi elnököt(aki hála Istennek matek - fizika szakos), utána haza, az utolsó napon húzok, először magyart, utána történelmet.
Félek kicsit. Nyelvtant nem nagyon tanultunk(rettegek), az irodalommal semmi baj. Töri meg. Ahogy esik, úgy...
Utána végeztem.

Egyéb történéseim, vagy érdekes pletykáim nincsenek, nem szolgálhatok hatalmas sztorikkal. Bocsánat.
Majd.
Ja, a bejegyzéscímkéknél bejelöltem,hogy musique.

Kicsit felráz de jó lenne már. Mint két éve a SZINen barátokkal az első sorban... (minőségről hallgassunk mélyen....)

2011. június 7., kedd

Cukrot adnék...

Mi lesz velem az egyetem alatt?
Már,ha felvesznek.
Ha nem? Gondolkodtam, illetve Anya nagyszabású ötlete: idegenvezetés.
De komolyan. Beszélni legalább tudok. (ezt hajtogatom magamban szóbeli előtt) Élvezném. Aztán ki az országból, mint a vadliba.
Ha. nem vesznek fel.

Kiderül.

Egyébként? Egyébként semmi. Rohannak a napok, leginkább bele vagyok fulladva a tételeim, a lexikonjaim kupacába. De legalább! Mindjárt vége. Aztán buli, aztán Szanazug (megy az osztály ), aztán...Nyár.
A nagybetűs.
Gyere babám, fordulj kettőt, a karomba, beleesőt.
Énekeljünk már.
Szeretnék már Viktorral táncolni, a lányokkal "csárdást"járni.

Suhanc, olvastam az előző bejegyzésed.
Nem csak Neked nem való.

Boldogság van. Az.
Széles mosolyok. Majd.
Nem felejtettem el hangosan nevetni,csak tartalékolok. Ámuljatok.
Pá.

2011. június 1., szerda

ne a szavakra....

Madárfütyörészős szép jó reggelt.
Megint sok gondolat van a fejemben, megpróbálom érthetően leírni, hátha.
Tegnap voltam Szentesen-betekintettem.
Nem írok százalékot , nem a milyenség miatt, hanem mert csak. A törim lehetett volna jobb. A többi rendben.
"majd a szóbelin" -a legtöbbször elhangzott mondat.

Itthon mérsékelten vagyok képes totálisan meghülyülni, de vannak tiszta pillanataim is.
Négy évig nem tanultunk szinte semmit nyelvtanból (semmit!!!), most pótolja mindenki, a felét nem értjük a tételeknek. Hál' Istennek nem vagyok teljesen egyedül vele.
Eddig sem szerettem a nyelvtant, ezután sem fogom, az sicher.

Egy pár nappal ezelőtt megkérdezte egy igen kedves ismerősöm (nem), hogy miért éljük a f.bukon az életünket. Hogy mindenki ott vall szerelmet, barátságot, találkozó időpontjait, stb.
"Pedig ti sokan vagytok, jó osztály volt, miért pont ott?"
Csak néztem rá bután.
Azért Kedves, mert mindenki kb. 50 km-re lakik a másiktól, és elég bonyolult lenne napjában hatszor felcsöngetni a másikat telefonon. Illetve nem is bonyolult, hanem drága.
Ütöttem már meg a bokámat ilyenért...
Ja, legalább beszélünk. A kapcsolattartás ezen formája tényleg elég hideg-de ha nincs más. ( ?! ?! ?! )
Teleportálni még egyikünk sem tud.
Persze, nem ott ismerszik meg a jó barát, nem három hozzászólásban áll melletted, a tetszik gomb pedig, mint olyan nem jelent semmit. Nem attól leszel jó arc, hogy ezer meg kettő képed van fönt. De nem feltétlen magad miatt teszed föl. Nekem például két olyan mappám is van, amiben az osztály ökörködései vannak besúvasztva. Nem díjra jelölöm őket, fontos, mert emlék.
-nem akartam a közösségi oldalak használatáról, milyenségéről bejegyzést írni, itt abba is hagyom.-

A hetem bearanyozója (valószínűleg a nyaramé is-az egyik) : kedves barátnővel, akiről már írtam itt (Laura), augusztusban repülünk, cél Cambridge. Egy hosszú hétvége, a bátyja lakik kint. Ő mindenképpen megy, megkérdezte lenne-e kedvem. Jóhogy. Megkaptam az áment.


Más érdekes nincs (ugyan mi történhet), lenne már szóbeli, zavarjuk le a fenébe, mehessünk már nyarat játszani.