Vagy legalábbis könnyedebb,mint eddig.
Szabadul a lelkem a szorításból. Az agyam a testem, a mindenem. Már nem érzem a fullasztó valamit,ami befolyt a számba, az orromba. Már lassan nyár van, olvadozik belül minden.
Már lassan kitehetem a táblát, amivel a napokat számolom vissza.
Már lassan július eleje, már lassan indulunk a Lányokkal a Pilisbe. Már lassan mehetek úszni. Már lassan készítem a pórázt (a kutya sétáltat engem, egyébként). Már lassan megnő a hajam. Már lassan május huszonhat. Már lassan érettségi.
És nem vagyok összezuhanva.
Mert elkapnak,ha zuhanok....
"Csak ilyen senkinek való...."
Látjátok? Hányszor sírtam,hogy nem jó. Hogy nem lesz jó. És DE! Még egy ilyen senkinek-sem-való is lehet jó(l).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése