Félig megértem. Kackac.
A magyar tetszett, az érvelés pedig különösen. Szeretem a lélekbemászós dolgokat.
Anya épp vasárnap este kérdezte,hogy milyen témát szeretnék kapni, én válaszul : valami olyat, amiben lélek is van.
És tessék-sokszínűség, emberi személyiség. Majdnem.
Imádtam, remélem Szuszu is ezen a véleményen lesz, kellemetlen meglepetést többet már nem szeretnék.
A matek az botrány, nem hiába vagyok már 18 éve síkhülye belőle. Nem mentség, tudom én.
De na. Más nem tud keresztülesni a saját lábán, de jó matekból, nálam ez fordítva van.
Dicsőségnek nem dicsőség, az biztos. Pláne egy matekos agyú édesapa előtt.
A töri is legurult, már-már csodálkoztam, hogy nem vagyok olyan ideges, mint kedden, viszonylag nyugodtan írogattam fel a nevemet minden oldalra.
-azt hittem az életemet is megunom, bárcsak annyi csokit kapnék, ahányszor. -
Szóval a töri. Szerettem.
Csak nehogy itt is koppanjak. Táncsak nem. Csúnya lenne a törin elcsúszni, főleg, hogy azzal szeretnék foglalatoskodni, ha egyszer megőszülök.
Ezennel végeztem, a szóbelik júniusban lesznek, addig...
Szerdán felvételi (rosszul esett, mint akit fejbevágtak, azt hittem marad két hetem....kicsit elszámoltam...), szombaton angol(ba-ba-ba-balfasz)...
Csak az első rostán zúzzanak át.
Utána kevésbé érezném tehetségtelen semminek magam.
Mutatok valamit:
Momentán - az egyik szinis dalom. (csak nincs benne hellózás,meg a többi erotikus akármi :) )
Csak tudjak énekelni.
Majd jövök még,pápá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése