Nincs deszka.

Na.

Gyerekek, ennyi volt az egyetem, a második rostán elvéreztem....

Sajnálom. Nagyon.

Most jöhetne,hogy fasz az összes tanár, sokat vártunk, de...

Persze. Nyilván fáradtabb az ember már délután. Ötkor keltem, fél kettőre értem oda, hat után kerültem sorra. Közben az egyik leendő osztályfőnök beadta az unalmast (állítólag előadása volt-igaz) elment. Minden gyerek kapott egy "impro-társat", egy másodikos fiút/lányt, akivel a szituációs feladatban együtt kellett játszania. Az utolsó háromnál (utolsó előtti voltam-háromszoros hurrá a V-nek!!) ők is kifáradtak.

Mindegy, tényleg nem ez a baj. Magamra haragszom, de nagyon. (tényleg nagyon) Mert ment nekem már ennél ezerszer jobban is. Varró Dani verset mondtam (link, katt rá) , Márton László -Carmen monológot, (ezt nem tudom megmutatni) ,népdalt, és beszélgettünk. Miért ilyen a hajam (miért göndör), miért ilyen a színe, milyen az eredeti színe, meséljek a faluról, ahol lakom, miért jó, miért nem, miért jó a tiszai strand, miért veszélyes, miért nem szeretek apával matekozni, mit gondolok az ő hajszínükről, ugyan fogjam már össze azt a nagy hajamat, hadd lássák már az arcomat, ó, igen,köszi, már megvagy, látlak....

És hasonlók. Kijöttem, éreztem én,hogy nincs meg.

Nem is lett.

Mindegy-illetve nem,de na. Legalább gazdagodtam két barát-kezdeménnyel.

Talán jövőre.

Azt viszont nem szeretem, ha sajnálnak.

" És most mit csináljak?

Kezemben a pénz.

(...)

Holnap beállok címet írni,falat rakodni.

Holnap felcsapok hajósinasnak. "

Holnap pihenek-nem leszek idegroncs. Nem leszek idegroncs.

persze, hajnal van megint

Na.

Na..

Na...

(figyelitek,piramis.)

Túl egy egészen szarra sikerült hétvégén. Bocsánat, jobb szavak nincsenek rá.

Mindegy is, majd jobban leszek, megint panaszkodom, megint nem kéne, megint fogja be valaki számat, megint hagyni kéne, hogy a dolgaim maguktól megoldódjanak, vagy mozduljanak valamerre.

Nélküled nem megy.

Nélkülem? Nélkülem én sem működöm. Más életét kéne rendben tartani, jó ez, főleg akkor, ha a sajátomat sem vagyok képes biztos kézzel fogni.

Hátrány, megszoktam, hogy tudom mit csinálok. Vagy legalább sejtem a következményeket, a végkifejletet.

Most már azt sem.

De lehet, hogy engedni kéne, hogy Valaki felülről irányítson, nekem pedig annyi lenne a dolgom, hogy (akárcsak a bizalom-játékokban-mint a képen) csukott szemmel ugorjak. Elkapnak úgyis.

Azt tudom.

Laurácska, nem fogom tudni elégszer megköszönni, hogy fogod a kezem. Hogy elviseled az egész valómat.

Hogy szeretlek.

Iszonyú sokat tud dobni a béka feneke alatt lévő hangulaton, ha csörren a telefon, Laura beleszól, vagy ha béna videókat küld, hogy jó legyen mindenkinek.

Csütörtökön indul a második rosta, fél háromtól kezdve leszek sokkos állapotban egészen addig, amíg ki nem tántorgok a tükrös, fekete teremből.

Majd kiderül. Jó lenne....De...Vagy...Nem...De....

Áh.

Minden tudományom...Mi?

Kiderül. Tele vagyok görccsel. Ami majd kiszakad, ha vége lesz ennek az egésznek.

Van ott mosoly.

És megint, megint, megint panaszos bejegyzés.

Ne haragudjatok. Mint egy 150 éves néni.

Pá.

most,hogy végre

Ha lehetne,most jönne egy könnyed mosoly.

Vagy legalábbis könnyedebb,mint eddig.

Szabadul a lelkem a szorításból. Az agyam a testem, a mindenem. Már nem érzem a fullasztó valamit,ami befolyt a számba, az orromba. Már lassan nyár van, olvadozik belül minden.

Már lassan kitehetem a táblát, amivel a napokat számolom vissza.

Már lassan július eleje, már lassan indulunk a Lányokkal a Pilisbe. Már lassan mehetek úszni. Már lassan készítem a pórázt (a kutya sétáltat engem, egyébként). Már lassan megnő a hajam. Már lassan május huszonhat. Már lassan érettségi.

És nem vagyok összezuhanva.

Mert elkapnak,ha zuhanok....

"Csak ilyen senkinek való...."

Látjátok? Hányszor sírtam,hogy nem jó. Hogy nem lesz jó. És DE! Még egy ilyen senkinek-sem-való is lehet jó(l).

egy félmosollyal a hátizsákban bolygót tévesztettem

Újra megint,heló szervusz.

in medias res kezdés, mert így tartja úri kedvem. (hö.)

-de szerintem mindig így szoktam-

Félelmetes,hogy mennyire elszoktam az egyedülléttől a 4 év alatt. Tényleg mindig, szinte mindenhová párosan, csoportosan jártunk. (egy-egy esti sétát kivéve)

A szobában is négyen összesűrítve, a szinten, mindenhol.

Most, szinte egész nap egyedül lézengek a lakásban. Adva van egy kutya-a kertben-, egy nagy kupac tételsor, ami az ágyon ÉS mindenhol hever, egy laptop, valami zene, lehetőleg maximális hangerőn (nem tudok csöndben tanulni), egy hűtőgép(fogalomtalanul zabálok össze mindent, nincs ehhez a gyomrom hozzászokva, gurulni fogok visszafelé, rám se fogtok ismerni.), újra előbányásztam a verseket, monológokat, (májushuszonhárom-huszonhét ) szanaszét.

Minden szanaszét.

Néha nagyon jó egyedül, mert elvagyok a saját gondolataimmal, szöszölök, sötöbö.

Viszont... Mennék vissza Szentesre, de nagyon. Én nem gondoltam,hogy ennyire fog ez az egész hiányozni. Nincs menza, nincs koli, nincs suli, nincs liget, nincs szerda, nincs...

Jó, nem fogok minden következő bejegyzésemben Szentesért hisztizni, leálltam.

Izgulok,de nagyon. Mármint a második rostától. Az előző postban Suhanc kedves volt, és reagált, de (utólag is elnézést) hülye a gépem...

Nem nagyon akarom magam beleszerelmesíteni a dologba, mert akkor megint koppanás lesz a vége. Meglássuk.

Szeretnék már normális napsütést! Ha kérhetek ilyet. Ne csöpörögjön semminemű csapadék az égből, mehessek futni az ebemmel, lehessen vicces, bő / lapnadrágokat hordani, ülhessek az udvaron egy pléden, fulladozhassak a tóban , ehessek dinnyét két pofára, mehessek koncertekre, vizsgázhassak dögmelegben.

Úgy ezeket szeretném hirtelen.

Megint semmi lényeg, írok csak.

Rosta 1

Túlteng bennem az energia, a házat tudnám kapásból eltolni.

Továbbjutottam az első rostán.

Sem itt,sem ott.

Itthon, teljesen egyedül. Most 7:43 van, két perc, és kezdődik a suli.

Furcsa, tegnap délután nem vitt vissza a négyes vonat, nem bénáztam a túrazsákkal, tarisznyával, laptoppal , hanem ültem itthon.

És vagy énekeltem, vagy monológot hadartam, vagy verset magoltam.

Szerdán felvételi.

Tényleg egyedül vagyok, iszonyú, de hiányzik Szentes. Rengetegszer szidtam, gyűlöltem, jaj de sokszor.

De valahogy mégis. Nincs nyüzsi reggel, nincs mosoly a folyosón, nincs kávé a büfében, nincs matek Eszterrel , nincs irodalom Szuszuval, nincs tréning, nincs semmi....Semmi.

Hol vagyunk, Kölykök?!

Oké-néhány embert azért tudok. Viktor ma felvételizik. Buborék életben van, Eszter blogol, tehát...

Vivi elveszett. -ha olvasol, hívjál már vissza, te szőke liba, mert!!!!!!-

Már nem vagyok gimis, még nem vagyok egyetemista.

Most olyan sehová-sem-való vagyok.

Hamarosan jelentkeznek az elvonási tünetek is,gondolom.

De!

Holnap kicsit megint szentesi leány leszek.

Következő szöszmösz felvételi után, addig is, adieu.

Fittyfiritty

Költözöm, haza.
Egy éves cucc csücsül az ágyon, a Micimackó, a Malackák, a túrazsák, egy másik bőrönd, kispárna, könyves szatyrok (létezhetetlen,hogy ennyit olvastam az évben), fonott kiskosár, cipős dobozok,dalszövegek, egy kis fadoboz, tele papírfecnikkel, levelezésekkel, régi menza jegyekkel, parfümök, tusfürdő, balzsam, hajhab, fésű (igazából pedig sosem használom), kabátok, a szalag, a falról leszedett emlékek, csokipapírok,fényképek,vicces dolgozatok, amiktől nem vagyok hajlandó megválni, cdk, fülbevalók, sálak, tarisznyák -tirketarkán.
Fittyfiritty megy haza.
Fittyfiritty kezdi érezni, hogy slussz van.
Fittyfiritty lassan megint egyedül lesz-saját magával.
Jó barátok, ismerik már egymást.
Fittyfiritty kedden még visszaperül, mert szerdán élesben játszik. A ma aztán totálisan kudarc volt Fittyfirittynek, mert szürke... Képtelen színben játszani elsőre...Hátrány,de mekkora.
Fittyfiritty most kicsit elfáradt. Nem nyavalyog, lesz ennél még ezerszer is nehezebb, tudja ő.
De Fittyfiritty még ostoba kis liba,elfáradt.
Fittyfiritty öntudatos tyúk, de igazából ki is dobhatja az ablakon az öntudatot. Minek...

Fittyfiritty szépen tud mosolyogni, az ablak csukva marad.
Fittyfiritty most tanulni fog, tanul, hogy a gondolatok az ajtó mögött maradjanak, szépen csöndben, nem kell mindig dörömbölni, attól csak vacakabbul van az ember.
Fittyfiritty kimegy a napra.

Egy,megérett a meggy

Félig megértem. Kackac.
A magyar tetszett, az érvelés pedig különösen. Szeretem a lélekbemászós dolgokat.
Anya épp vasárnap este kérdezte,hogy milyen témát szeretnék kapni, én válaszul : valami olyat, amiben lélek is van.
És tessék-sokszínűség, emberi személyiség. Majdnem.
Imádtam, remélem Szuszu is ezen a véleményen lesz, kellemetlen meglepetést többet már nem szeretnék.
A matek az botrány, nem hiába vagyok már 18 éve síkhülye belőle. Nem mentség, tudom én.
De na. Más nem tud keresztülesni a saját lábán, de jó matekból, nálam ez fordítva van.
Dicsőségnek nem dicsőség, az biztos. Pláne egy matekos agyú édesapa előtt.
A töri is legurult, már-már csodálkoztam, hogy nem vagyok olyan ideges, mint kedden, viszonylag nyugodtan írogattam fel a nevemet minden oldalra.
-azt hittem az életemet is megunom, bárcsak annyi csokit kapnék, ahányszor. -
Szóval a töri. Szerettem.
Csak nehogy itt is koppanjak. Táncsak nem. Csúnya lenne a törin elcsúszni, főleg, hogy azzal szeretnék foglalatoskodni, ha egyszer megőszülök.
Ezennel végeztem, a szóbelik júniusban lesznek, addig...
Szerdán felvételi (rosszul esett, mint akit fejbevágtak, azt hittem marad két hetem....kicsit elszámoltam...), szombaton angol(ba-ba-ba-balfasz)...
Csak az első rostán zúzzanak át.
Utána kevésbé érezném tehetségtelen semminek magam.
Mutatok valamit:
Momentán - az egyik szinis dalom. (csak nincs benne hellózás,meg a többi erotikus akármi :) )


Csak tudjak énekelni.

Majd jövök még,pápá.

érettségibazdmeg

holnap érettségi.meg kedden is.meg szerdán is.utána nem. de rettentően be vagyok rezelve.

félek.

gyűlölöm azt az idegesítő fekete görcsöt a gyomromban, az agyamban, mint mikor fellépés van, vagy nehéz dolgozat, hogy remeg a lábam, és lámpalázam van, csak kukán ismételgetem magamban a szövegeket, hogy el ne rontsam....csak ezen most..

gyűlölök félni.rettegek. mindentől. mindenkitől. most tényleg mindenkitől.

és nem csak a következő hét miatt...hanem, hogy...

"sarokba szorított mocskos kis állat. fél. "

tényleg.

retteg.