Az utolsó vágy
Az ablak alatt áll
Túlélte az éjszakát,
Az utolsó vágy
Egy cigarettára gyújt
És egy pocsolyában
Megnézi magát...


Loading...

Keressé'

2011. március 31., csütörtök

alakos játék.százszor zárt titok.

A "még csak csütörtök van" ünnepélyesen vissza lett vonva. Hál' Istennek, már csütörtök van. A holnapi nap megint káosz, szerintem a délelőtti vonat visz majd haza. Nem szeretnék három hét után még ennyit sem maradni itt, Szentes városában. Ja, kihagytam azt, hogy Szentes nagyszerű városában... Ez a hét talán egy icipicivel ért többet, mint a tarkónvágás. De tényleg. A hétfő az volt a csúcs, végzős osztályhoz híven, mindenki kómásan, halálra vált arckifejezéssel tántorgott iskolába.Be. Szokásomhoz híven most is sikerült legendás ügyességemről tanúbizonyságot tenni. Nálam szerencsétlenebb, bénább, tanácstalanabb embert a hátán nem hordott még senki. Vagy csak nagyon keveset. Művészi módon vagyok képes dühöngeni, félreérteni az embereket, vagy játszani a sértődöttet, tulajdonképpen a semmiért, vagy a majdnem semmiért. Mindegy, ez az én saram marad. Azt viszont nem szeretem, ha sajnálnak. És nem az ál-öntudatos fruska beszél belőlem. Nem szeretem a szánakozó arckifejezéseket, pláne, ha látom, hogy nem szívből jön. Ha odajön megkérdezni mi bajom, kérdezze őszintén, ne jópofaságból. Én sem nyalogatom senki talpát. Egyébként most marha jól elvagyok a kis gondolataimmal, egyedül a szobában, kettő hazahúzott, ami nem baj, legalább nyugton vagyok kicsit. Nem hallgatom fél egyig, hogy kit ejtettek ki a népszerű valóságsóderből, vagy kit nem. Lehetséges, hogy fel kéne vennem a fonalat, így bekapcsolódhatnék én is a 301 társasági életébe. Részben. Hétvégén végre otthon dögölhetek, szombat este bál lesz, kedvem nincs, ruhám van-ez most igazi plázapicsásnak tűnhet. Pedig annyira nem. Nem lelkesedem most az emeletes cipőért, ellennék a kis barna tornacipőmben is.-Ennek megvétele lett a tavasz legjobb pillanata. Vagy majdnem a legjobb. Várnak rám még tételek, és jön a rettegett nyelvvizsga eredmény is. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem sikerült. Elvileg azért csináltam ezt a fajtát, hogy biztosan átmenjek. Legalább száz darab tesztet töltöttem ki, ennek ellenére van egy olyan feladat, aminél örülök, ha fél pontot összekapartam. Nem fogom rá a feladatokra, talán én készültem kevesebbet a kelleténél. Mindegy.Ha nincs meg, akkor ez volt az utolsó bejegyzésem, elásom magam a kertünk végében, ültessetek a síromra sárgadinnyét, vagy dísztököt. Legalább valami hasznomat vegye az utókor. Lassan- lassan eluralkodik rajtam a pánik. Három hetünk van, oda-vissza, és érzem, hogy kifutok az időből. Minden téren. Megtörtént az, amitől idáig tartottam. Megszerettem Szentest, az összes hiba, ballépés, mocsok ellenére, és tudom, hogy nagyon fog fájni, hogy elmegyek. Néha érzem, hogy rohannék minél messzebb, csak legyek túl mindenen, néha viszont rám tör az, hogy itt alakult ki egy valaki, aki aztán nagyjából én lettem. Ha elmegyek, akkor az a valaki itt marad, és bárhogy kapálózok ellene, megint vésővel kell kifaragnom egy másikat. Itt hellyel-közzel elfogadták azt, aki vagyok. A hibákat elnézik, a hibáimért leordítják a hajamat. Ott majd a kutya nem fog velem törődni, egy leszek a többi öntudatos, okoskodó, magahajhász, alkoholista, könyvkukac közül. Nyilván, nem szeretnék én reflektorfényben járkálni, de itt figyeltek rám. Néha. Észrevettek, meghallgattak. Néhányan. Jó, csap elzárva. Ez pedig a zongoraszóló. Rendben. Egyelőre vagyok, aki vagyok. Illetve már az sem. Kifordultam. Kifordítottak. Lépteket hallok.Keresztet vetek. Ajtót nyitok. R.

2011. március 27., vasárnap




Egy-két pillanat.

rugdos az ösztön.villog az enter.

Megszokhattátok már,hogy rögtön blogolom a velem történt fontos dolgokat. Kissé nyálasan, kissé túlcsordulva, kissé szarkasztikusan, kissé passz. Tegnap adtuk elő a végzős, az utolsó,a közös darabunkat.Sosem fogunk már egy osztályként színpadra állni...Soha. Lesznek közöttünk,akik ilyen pályára mennének tovább( léccciiléccciii!!!),viszont rengeteg olyan, aki a színpad közelében sem szeretne lenni. A 12.D tragédiája. Írta az élet, Madách, rendezte Szurmik Zoltán. A négy év összes nagy történése, poénjai, emlékezetes bulijai, ivászatai, (anya,anya itthon vagyok)kritikus mélypontjai, mert nem akartunk tanulni, vagy lusták voltunk élni. Volt aki értette, volt aki nem. A darab vége a közös osztálydalunk volt, amit a teadélutánra írtunk Szuszunak. izé. Szuszu Bácsinak. "Mindig őszintének lenni Felemelt fővel járni. Tudom nehéz. De én legalább megpróbáltam. " Nekem énekeltek már, most rajtam volt a sor. Négy órát vártunk a darabig, néha a falat kapartam már, nem szeretek várni. Pláne nem egy helyben. Sétáltam kajáért Mamával, beszélgettem a francia lektorral, ültem Mama ölében (még elbír), tekergettem fejemet le a nyakamról, ültem a nyakamon, villantottam össze, bámultam mint a hülyegyerek, bemelegítettem, meg hajaj. De! Megérte.... Eléggé megható tud lenni, mikor a reflektoroktól félig vakon, a füledbe ordítóktól félig süketen nézed a közönséget, és a tanáraid,az iskolatársaid,a szüleid, a barátaid, a nagymamád szeme a kelleténél kissé jobban csillog. Mikor meghajolsz, és visszatapsolnak. Mikor megtapsolod a rendezőt, mert képes volt ép ésszel kibírni ezt a csürhe bandát, és csak kicsit kiabált, ha ideges volt. És egyébként is, elég jó kis darab lett ebből. Negyven perc tömény mi,negyven perc vegytiszta önkritika, negyven perc halálos szerelem. Halálos szerelem. (este meg is ünnepeltük annak rendje és módja szerint. nem tudom ki mennyire ismeri a gumikalapács nevezetű koktélt. [...]tudjátok,a szokásos.nagy beszélgetések,mert valahogy ilyenkor mindenki őszintébb és közlékenyebb, villanó vakuk, koppanó poharak az asztalon, mert jóigyukmegdeezazutolsó, aztán lesz még belőle másik három legeslegutolsó , rángatások-csábítások ide-oda, összevillanások, szapora bocsánatkérések, szépennézés,csúnyánnézés, tánc, körbe-karikába, párosan,egyedül, erős emberek nyakában ülve (na,ez személyszerint én voltam.egy másodikos dés fiú felkapott, de meg nem mondom már melyik számra ugrált.az kimaradt.) kabátok táskák eltáncolása,majd lélekszakadva keresése, visszafelé cukrok szopogatása, ösvény keresése, hangosan-halkan dalok üvöltése. faluvégéntemplombemegyekenemtom )

2011. március 24., csütörtök

hangtalanúl tűnt el letört lován, és csak kicsi port vert

Eléggé összesűrűsödtek a napok, az egész hét egy nagy gubanc,nem tudom kibogozni. Szinte minden nap próba, mellette készülni sem ártana a felvitelire,az érettségire, természetesen semmire nincs időm. Legfőképpen rendezni az életemet, arra nem.
Minden téren-réten.
Panaszkodni nem nagyon akaródzik, mégis muszáj kiírnom magamból. Más ordít, szamárrá issza magát, kútba ugrik, leszakítja az eget. Nos, nekem nincs kutam, nem tudom leszakítani az eget, ordítani tudok, szamárrá inni magam nem szeretném. Marad az írás. Az ordítás kevés. Pláne, ha teljesen hülyének néznek mikor teli torokból üvöltök valahol. Nem fontos, Szentes elvileg megtanít magasról tenni az apró -cseprő problémákra.

Szombaton előadás, az utolsó, a közös, a négy évünket felölelő darab. A külsősök sokat nem fognak érteni belőle, de Anyának igaza van, ezt magunknak csináljuk , nem a kandi népnek .
Utána egy szerenád, egy KIMI-s ballagás( drámais), egy nagy ballagás, május kettőháromnégy érettségi , és a színház bezár. Vagyis, dehogy zár be, talán -talán lehetek még töltőtoll koptató - oktató. (kackac)
Szeretnék, főleg ha felvesznek oroszra, vagy törire.

Mostanában sűrűsödnek a bejegyzések, néhány abszolút tartalom nélküli, de olvassatok így. Vagy ne.
Ha téved ide valami pszichológus-agykurkász -szerű néni/bácsi, és jelezné, azt nagyon szívesen,tárt karokkal fogadnám.
Nem vicc.
Valakivel ezeket egy idő után meg kell beszélnem, különben bármennyire is vigyáznék, valamelyik utcasarkon elhagyom a józan eszemet. Ha volt olyan eddig. Ha azt nem, akkor "azt a két sz.p szememet"...
Még régebben kitöltettek velem otthon (pedagógusokkal vagyok körülvéve, száj becsuk) egy tesztet. A személyiséggel, lélekkel kapcsolatban. Rékucinak sikerült teljesen jól kitöltenie a tesztet, csupán csak a depresszióra (nem kicsit) hajlamos.
Nehéz volt elbemagyarázni Édesszülémnek, hogy jól vagyok, köszi, virulok, mint a pipacs. (vagy az nem?!)
Tegnap Mamával beszélgettem ( a VILÁGON a legnagyobb cinkosom, a mindenem, a kedves barátom, a sírós vállam, a váá.) elhívtam a Gálára, közben sikerült kitárgyalnunk az élet nagy dolgait. is.
Félt.
-
Én viszont fejjel megyek a falnak, még meg is köszönöm neki, hogy betörhettem a kobakomat. És vigyorgok hozzá ,mint egy jól fésült tejbetök.
És veszekszem,és szemem köpöm az alvó oroszlánt, és makacs vagyok,és szélkisasszony, és nehézfejű, és értetlen,és néha boldog, és drámadrámadráma.


És még csak csütörtök van...

2011. március 22., kedd

nyűg.ös.hisz.tis.

Végigtelefonáltam az összes Vágnert, háromból kettő igazán építő jellegű lecseszéssel párosult-zárult.
Nem tehetek róla, igazán nem tehetek róla, hogy én nem Ő(k) vagyok, hogy más dolgok érdekelnek, hogy máshogy reagálok a dolgokra, hogy érzékenyebb vagyok, hogy keményebb vagyok, hogy magamba fordulok, hogy szeretek egyedül lenni, hogy más zenét hallgatok, hogy mások a barátaim, hogy másképp élem meg a fiatalságomat, mint...Mint.
"Mindig , főleg kb. 2 hónapja türelmetlen vagy, szomorú, nem beszélsz, nincs kedved semmihez, csak Szentesen lennél.Nem mesélsz a szobádról...Mi bajod, Réka?! "
Szentesen lennék, igen. De nem mindig. Kifejezettem örülök, ha otthon vagyok, de a csöndet szeretem... Nem beszélek. Mert nincs miről. Elmesélem mi történt a héten, Te elmeséled mi történt veled a héten. A szoba?! Nincs véleményem, én többé nem hunyászkodom meg, szeressen azért, amilyen vagyok, az alaptalan kritikától és a kibeszéléstől iszonyodom. Pont.

a többin áll a por

Türelmetlen. 18 éve az vagyok. Csodálkozz, örököltem. Szomorú? Általános hangulat, majd egyszer. Nem fogok Sason is mindenki képébe röhögni, elég itt Szentesen. Épp elég.

De tényleg én vagyok a hisztis, meg kéne értenem, csak jót akarnak... De egyszer el kell engednie a kezem, egyszer fel fogok nőni. Egyszer el kell fogadnia, hogy nem leszek ott mindig mellette, bármennyire is szeretnék, bármennyire is szeretné.
Iszonyú erős köztünk a kapocs... Minden rezdülésemről tud, megérzi.
Tudom, ha lesz egy lányom majd én is megértem.

nyomorult. nyomoronc.

másról.

Még anno csináltunk közös képet "apám helyett apámmal, a felnőtt-még-gyerekkel".
Ő írt, én írtam, cseréltünk.
"szeretem a lelked."- jól esett.csak bánt,hogy nem ismer.igazán.mert ami bennem mostanában kavarog attól az Isten mentsen meg mindenkit.

[ megint depresszív,megint nyűgös.unalmas.körömrágós.de.nem.az.izgalom.miatt.vállrángatós.miért.lenne.jobb.néha.tényleg.egyszerűbb.kedvesebb.
néha.mosoly.néha.szavak.néha.réka.mindegy.]

2011. március 21., hétfő

az egyik ember megeszi a másikat

Három ül a körben.
Az egyik,a másik, és a harmadik. Hármójukat különös kötelékek fűzik össze. Az egyik a másik mellett ül. A másik a harmadikkal szemben. Az egyik és a másik egymással van. Az egyik és a harmadik furcsálkodva méregeti egymást. A harmadik szeretne az egyik szemébe nézni, de az egyik sosem néz rá. A harmadik irigy az egyikre, dühös rá, a harmadik értetlen fruska.
A másikban és a harmadikban kondul valami, ha egymásra néznek.
Az egyik lehajtja a fejét. A harmadik rosszul van. Saját magától. A másik csöndes.
A harmadik lelkének egy pici darabja (amit még birtokol,ami fekete)gyűlöli a harmadikat. A harmadik vállán ugrál egy pici emberke, aki mindenféléket súg a fülébe. Amitől a harmadik iszonyodik. De igaza van az emberkének. Talán igaza.
Az egyik lehajtja a fejét egészen a székbe bújik. Egyszer- egyszer elmosolyodik, de az arca csupa szem, figyelő. A harmadik lopva nézi az egyiket. Próbálja megérteni.
A másik térden fektetett lábbal, görnyedten ül, szemei ide- oda járnak, nem néz az egyikre, alig néz a harmadikra. A harmadik magasra tartja a fejét, pedig belehal. Az egyik lába a másik felé a másik lába a kör közepe felé mutat , a harmadik lába a levegőben lóg.
Sokan vannak.

2011. március 19., szombat

vágner.ek.ék.






A képek Sóstó felé készültek,hol aludt az Úrfi,hol nem.
Ja, a legelső kép,az régmúlt. KisBence,és Kisén.

2011. március 17., csütörtök

táncról-és másról is.ha jut rá idő

Nem tudom,hogy ez honnan,csak eszembe jutott.Ígértem már régebben, hogy mesélek róla,most jött el az ideje.
Általános iskola óta,egészen gimi elsőig táncoltam(komolyan);másodikban,haramdikban edzésekre jártam csak.
Társastánc, a SZILVER TSE-nél.
Imádtam. Tényleg. Minden egyes percét. A versenyek előtti ki-tudja-hány-órás próbákat, a hétvégi formációkat, a fellépéseket, a versenyeket, a hangulatot.A ruhákat,a zenét.
Mikor kivezet a párod a parkettre, mindenki téged néz, elindul a zene, már mozog is a csípőd, nézed a partnert, egyszerre kezditek el az ezerszer begyakorolt sorokat, nevettek(alapszabály egyébként)minden mozdulatodból süt valami érzelem,attól függően mit táncolsz.
A samba ismerkedős,tekergős,a cha-cha-cha gyors,incselkedő, a rumba buja és lassú,a jive pattogós,és lendületes, a tangó (!!!) temperamentumos,a legérzelmesebb szerintem,a paso doble látványos, az angol és a bécsi keringő elegáns, (én jobban kedvelem a bécsit), a quick step pedig...vicces.Tényleg. Dobálod a lábad, ugrálsz, standard tartásban, a lábad nagyjából a fejed tetejéig lendül,a hosszú ruhában.
A kedvenceim a samba és a tangó voltak. Azóta is szívesen táncolok,ha lehetőség van rá. Most találtam magamnak egy ügyes partnert,edzés-féléket tartunk néha,a suli tánctermében.
A hangulat pedig egészen különleges. Mind a közösségé, mind a programoké.
Verseny előtt kb. 2 órával kellett ott lennünk, hajat elegáns kontyba csavarni, erős-hivalkodó sminket készíteni. Néha elég viccesen sikerült eltakarítani a műveket. A konyt nagyon szoros, hajhálós, egy flakon hajlakk mindig elment egy versenyre. A smink pedig-mivel a közönség messzebb ül, semmi nem látszik egy egyszerű "maszkból"-ezért kell a feltűnő. Fekete ruhához fekete (saját tapasztalat)-a saját édesanyám elment mellettem,nem ismert meg. Semmiképp sem csúnya, csak nem hétköznapi.
De a legjobb tényleg maga a tánc. Amikor nincs más csak te,és a párod. Amikor nem gondolsz semmire, csak figyelsz a fiúra, sasszézol,spárgázol, keresztezel,hajolsz,nyitsz,tolsz, tartod magad.
Ennél jobb érzés kevés van...Mondom,kevés.



Leszállok a földre:
Szombaton is iskola,pénteken kettőtől nem tudom meddig próba,össze kell raknunk teljesen a darabot,gáz,ha a gálán lebőgünk. Táncsaknem!
Vasárnap vissza Szentes,szokás szerint Filmklub (a tanárok hoznak be minden második vasárnap egy-egy filmet,amit megnézünk,utána pedig beszélünk róla.),hétfőn pedig taposómalom. Még talán ötször.
Írogatom lassan a képeket, csak fantázia nincs hozzá. Nem szeretem az idézeteket,inkább valami személyeset írok.
Volt már olyanotok,hogy egyes szavak különböző szituációkban rosszul esnek,vagy rosszul hangzanak? Igen?Nem?Nekem volt.Vagyis van.Vagyis volt. Vagymivan?!
A köszönöm például néha igen rusnyán hangzik.
Ablak becsuk,függöny össze,villany lekapcs.
Másról nem most,talán sosem,vagy holnap.Esetleg holnapután.

2011. március 15., kedd

Bence

(majd lesz kép,csak otthon maradt a kábelem.)
Bence-az öcsém.
Március 16-án belép a 16 évesek népes táborába...
Sokat mesélek róla itt Szentesen,Viktorék néha szóvá is teszik.
"Na,megint a Bence..Ki gondolta volna..." :)
Tényleg,mindig róla mesélek.Hogyne mesélnék.Imádom.
Minden másodpercben képesek vagyunk összekapni valami marhaságon,de iszonyú sok dologra lennék képes érte.Ha azt mondom,hogy ölni is,az közhelyes,mi?!
De tényleg.Nagyon össze vagyunk/voltunk nőve,mikor kicsik voltunk,Anya egyetemre járt,Apa (is)-dolgozott,sokat voltunk együtt.Két és fél év van köztünk,el is kapattam rendesen.
Tudjátok,majd én megcsinálom helyetted,te még kicsi vagy.(koraérett...)
Szeretem.
Különbözőek vagyunk...A babaképeken nem lehet megkülönböztetni,hogy ki Bence,ki Réka.Már csak a szemünk hasonlít.(mármint,hogy kék.)
Minden meseszép-tulajdonságot ő örökölt.: Seprűs szempillák,hosszú,szép ujjak,dús haj,kistányér nagyságú szemek...
Szóval,helyes a gyerek,nem kicsit...
Nagyon bújós.Gondolom,így lett nevelve.Ha megyünk valahol simán fogja a kezem,átölel.Elsőben,mikor eljött a gálára, mindenki a barátomnak nézte.Én pedig sajnálkozva világosítottam fel a népet,hogy ez a lenyűgöző gyerek "pusztán" az öcsém,nem pedig a szerelmem.
Bár,kicsit az.
Mondanom sem kell,hogy okos,és a logikája magasan hajazza az enyémet...
Angolos iskolába jár,Kecskeméten,harminc akárhány kölyök között a második,mint átlag.
Simán oldja meg az én angol/matek házimat-én meg lesek,hogy ezt HOGY?!

Persze,hibái is vannak.Sértődékeny-lobbanékony(családi vonás);akaratos.

De hatalmas a szíve,és vallásos-valami hihetetlen magas szférában.Ha ő kér valamit Tőle,az általában bejön.
Ha haragszik rám,Picikémnek hív.(lassan két fejjel lesz magasabb,mint én)Ha nagyon szeretlekes hangulatban van,simán Rékucinak,Rékácskának.
Ritkán.

Komoly fiú.Mentes a visszásságoktól,hazudni még saját javára sem hazudik.
Tanulnom kéne tőle,nem keveset.
Nem tud a blogomról-ezt így Nektek írom le.Ennyiből nem ismeritek meg,talán kicsit idealizáltam is...Megérdemli.
Csak ne vesznénk össze minden második percben..:)
16 éves-nagy idő...:)
Egy kis gyors összefogaló a másik Vágnerről,egy kis semmiség.Azért mégis.
Bence.

2011. március 10., csütörtök

ember vagyok.nem jó,nem rossz.

Úgy tudnám legpontosabban leírni,hogy fúúúú.
Délután kucorogtam a szobában(301,te csodás,te),kopogtak,megjelent egyik kedves barátném,egy csokor rózsával,és egy "Réka" feliratú borítékkal a kezében.Néztem egy nagyot,hogy ez kitől.Állítása szerint tudom,hogy ki küldte.(megjegyzem,nem.)
Elolvastam a (két és fél oldalas) levelet.A csokor(szép,igen,nagyon szép)most vízben lubickol.
Meglepett.Nem is értem igazán,a levél írójával igazán sosem beszélek,sőt.
Nem is tudom nagyon összeszedni.Nem mintha tetszene,mert nem.Tényleg nem,nem is ismerem,nem is kedvelem,nem is akarom igazán.És nem azért mert lenézem,vagy hasonlók.
Egyébként nagyon szép dolgokat írt le.Most nem a rám tett megjegyzéseire célzom.Hanem,hogy le merte írni azt,ami a kicsi lelkében csordogál.Ritka,hogy valaki ennyire nyíltan,szinte ismeretség nélkül valljon.Talán szerelmet.(ezt szűrtem le)
Beszélnem kell vele,ki kell találnom neki valami kevésbé undorító sablondumát,hogy ne bántsam meg.Vagy ne nagyon.
Most úgy simogatja a lelkem,tényleg nem az író miatt,hanem,hogy gondoltak rám.
Nem igazán szoktam ilyen dolgokat kapni mostanság.
És kicsit dühös is vagyok.Mert ághéofigpvísjgsjöohr.Hogy a francba is.
A francba is...

most törne,és zúzna,ha lehetne.de nem lehet,mert ez egy kollégium,ez szentes,itt kötelező a kurva maszk viselése.ami lehullik,ha csapkod és kiabál.



"Ne sírj,úgyis mindegy,a lovacska elszaladt."

-------------------------------------------------------------------------------------------------
Más megint (esemény)nincs,holnap kapjuk meg a ballagási képeket,igazán örülök neki,úgy nézek ki rajtuk,mint egy túltáplált bölény.
Komolyan,tényleg.Vagy mint akit megtisztelt a madár.(érted,érted,éééérted)
Remélem nem arról a nyamvadék képről fogok bárkinek is eszébe jutni...
Ha már itt loptam a játékot Szentes városában.
Szeretem,mikor Mészi(aki egy idióta,akit néha meg tudnék gyötörgetni,aki megnevettet,aki...)teli torokból üvölti a folyosón,vagy bárhol,hogy :Na a VÖRÖS!!!!
Szeretem,hogy dacára annak a ténynek,miszerint néhány embertől kérdezni sem szabad,mert úgy kipletykálja,hogy lesek-vannak társaim.Nem nagybetűs,dőltbetűs,aláföléáthúzottbetűs.
Csak így,simán.Társaim.Mint egy házasságban,komolyan.Bigámia a köbön.Vagy az ezrediken.Úgy értem jóban-rosszban.
Tőlük nem fáj(vagy csak kicsit) a kritika,a feddés.Akiktől dagad a lelkem(valahol elveszett,de érzem néha),ha dicsérnek.Vagy együtt nevetünk.
Ha kiégtünk.Ha boldogok vagyunk,mert történt a másikkal valami jó.
Akiktől nem kell(végre!)elrejtenem,ha belül vihar van,és villámok,és dörgés,és...
Nem kell rejtenem,látják.Előlük borzasztóan nehéz eltitkolni a dolgaimat.(no,nem mintha akarnám)
És ez érvényes vissza is.
A nem az egyes kultúrákban igent jelent,ugye? :)
Szombaton ismét Szentes(igen,engem még hétvégén is itt esz a fene), vizsga.
Hamarosan gála,végzős darab(újjááéééhhuhkjdsagbyfh),utána buli,együtt az osztály.(vegyes érzelmek)
Úgy érzem valami megmozdult.Mélyen,és nagyon halkan.Bennem.(ki másban?!marha)Néha kapok levegőt.Megint.Néha felbukkan a fejem a húszméteres hullámok közül.Néha jól esik nevetni.És néha nem hallom hamisnak ezt a hangot.Néha kedvem támad újra énekelni.(azért még megmaradt a régi gárda:Generál:Kérdés;Csík-Ez a vonat/Fellegajtó;Kiscsillag;Hobo.)Ezekből megy egy pár a felvételire is.(ijuj)

De tudjátok.Mert ugye ez egy blog.Idetévedsz,kedves olvasóm,és olvasol.Engem.Az életemet.Nézed a képet,ami még a nyáron készült,amikor tényleg őszintén mosolyogtam,és néztem félre sandán,amikor készültem az Öcsémmel a Nagymamámhoz,amikor meleg volt,amikor vonatoztam,amikor az állomásra mentem,amikor almát feleztem,amikor Érik a gyümölcsöt olvastam,amikor csillagokkal szédültem,amikor beleültem a szederbe,és csupa piros lett a szürke nadrágom,amikor egyszerűen csak élni volt jó.
Nem akartam nyálas,és filozófikus lenni.
Majd akkor leszek igazán az,mikor búcsúzom az osztálytól,meg a négy évemtől.Akkor leshettek!
Pá.
Réka

2011. március 4., péntek

meglátod,hogy milyen érdekes lesz élni

Itt rohadok a kollégiumban,egész hétvégén,próbáljuk a végzős darabunkat.Munkamorál a béka hátsója alatt,kevés az akarat,a kedv,a fogalmam sincs mi.Persze,én is mennék haza.Mindenhol szívesebben lennék,mint i.t.t.
Ma kb.3 órát próbáltunk,holnap kilenctől orrvérzésig.Vasárnap reggeltől kettőig,azt hiszem.Nincs ezzel baj,(vagy nem lenne),ha összekaparná magát a társaság,és haladna.Gonosz vagyok,ma azért egy picikét haladtunk. (4 jelenet+kezdés úgy ahogy)...
Bizonyára bennem van a hiba. Valamit nagyon elszúrhattam előző életemben,vagy kicsi gyerekként,mert nem nagyon vannak barátságban velem a fentiek.(lentiek?!)
Nem szerethet mindenki mindenkit.Jó is így.De akkor sem támadom hátba(a legfájóbb pontjain-mert ugye ismerem,mint a tenyeremet);gyötröm agyon;cikizem ki azért,mert olyan amilyen.
(nem pusztán személyes tapasztalat,mégis)
Elviselek én rengeteg mindent.Tényleg sokat,pakolhatnak,elbírom.De lassan-lassan kezd teljesen kicsúszni a kezemből az egész.
Másodjára szakították el/szét/ki a lelkem,elviseltem.Élek.
Én vagyok a lótifuti,a "majdőmegcsinálja",elviselem,megcsinálom,segítek.Persze,van házim,igen,van kajám,igen adok kölcsön,igen kihúzlak a szarból,akár ezredjére is.Megcsinálom,nem feltétlen azért,mert szeretlek,hanem mert együtt élek veled,egy folyosón lakunk,közös a tusolónk,közös az életünk.
Nem fenékig tejszínhab az én életem sem,bármennyire mutatom az ellenkezőjét.(mostanában inkább semmit sem mutatok,elvagyok-ellennék én magamban,kösz.)De aki semmit(hangsúlyozom-SEMMIT)nem tud rólam,az érzéseimről,a gondjaimról,a boldogságomról,az igenis csukva tartja a szépen ívelt száját,és elhúz egy másik kontinensre,vagy nem szól hozzám semmit. Nem beszélsz velem?Ugyan kérlek,csak nekem használsz vele.Egy gonddal kevesebb.
Aki pedig a másik ember legközelibb barátját-társát szidja...Gratulálok kisfiJam,örülök,hogy megszülettél.
Kevesebb,mint két hónap van hátra.Bírjuk már ki brazil szappanopera nélkül.Nem egyszerűbb elmenni a másik mellett,mint jártatni az ólajtó szánkat,és beszélni róla tudás nélkül?! De.
Osztom az észt,én vagyok szarul összerakva."Mindenki hülye,csak én vagyok egy kikúrt repülő..."
Hétfőn erőt veszek magamon, és összekeverem a kéket meg az ezüstöt,mert megzakkanok,ha nem.Ezt az egyet ne vegyétek el tőlem,kérlek.Ja,és a Micimackómat se.És Anyut se,ha kérhetem.
Én kérem,igazán nem akarok sokat az élettől.Vagy igen?!
Szoktam egyébként boldog is lenni.Még ha sem is látszik.Nem sokszor,de azért igen,
Megint csak a marhaságaimmal van tele a blog.Mindegy.Már annyira mindegy.Lesz jobb is.Ha nem,akkor beállok misszionáriusnak,és kimegyek Afrikába.Holnap.