Az utolsó vágy
Az ablak alatt áll
Túlélte az éjszakát,
Az utolsó vágy
Egy cigarettára gyújt
És egy pocsolyában
Megnézi magát...


Loading...

Keressé'

2011. február 24., csütörtök

szimpatikus nyúlcsapás

Valaki még régebben azt mondta,hogy a negyedik év fog a leggyorsabban eltelni. Lazán kiröhögtem. Aztán rájöttem,hogy igaza van. Én nem tudom valaki lopja-e a napokat,vagy sem, de ilyen gyorsan még nem repült az idő. Hamarosan március, két hónap múlva felvételi, érettségi...Aztán mély víz. (ennél mélyebb?igen)Bár tényleg várom. Kell az új. Szeretem Szentest, a légkört,az embereket,van akit nem, van akit nagyon,szeretem a sulit, van amit nem, van amit nagyon,megamitnagyonszeretek az a milkacsoki,eprescsoki,mogyoróscsoki,az étcsokit nem nagyon.Nekem az már sok a jóból. Szeretem a kávét,a jegeskávét,az elhűlt kávét már nem nagyon. Szeretem a mosolyokat, a sanda odapillantásokat, a fejelkapásokat nem nagyon.Asszed' nem látom?

Képzelje,nyájas olvasó, odáig merült a Terney Béla Kollégium a penészes lekvárba, hogy délután két óráig áram sincs a szobákban. Jó,persze az esetek többségében iskolában vagyunk még ilyenkor (lazán este hatig),de azért na. És aki beteg,vagy nincs órája?! A következő lépés az lesz,hogy meleg víz csak este nyolc, és fél tíz között fog folyni.

Ja,holnap,holnapután felvételi van. Egy pár cimborával úgy határoztunk,hogy (más dolgunk persze nem lévén) itt maradunk és bámuljuk a leendő drámais birkákat. És előadjuk a nagymenőt.

Hétvégén pedig szerintem elvonulok a hegyekbe egy barlangba, hogy rávegyem magam a normális tanulásra. Angol ,versek,monológok, töri,matek...Meg kéne tanulnom élni is egyébként.
De tényleg, otthon képtelen vagyok hathatósan tanulni. Minden más jobban érdekel. A kutya, a gép,a könyveim, a filmjeim,a kávé, a hűtő(lelakatolom,komolyan),az öcsém agyonpiszkálása...Ritka az,hogy leüljek mondjuk délelőtt tízkor, és felálljak este hatkor az asztaltól. A leülés és felállás az megy, sőt a tanulás-imitálás is.A többi kevésbé.

Jó hír: ha fölvesznek Szegedre, megvan a lakótársam is. A "lelki testőrgárdám" egyik oszlopos tagja,akiről szó volt már itt a blogon, Laura. Ő a bedilizés elleni gyógyszerem.
Szóval,ez jó.


A hét abszolút tízpontos felfedezése: Hogyan ugraszd egyetlen kijelentéssel a plafonig a szüleidet: Szeretnék egy tetoválást. Régtóa kacérkodom vele, a tarkómra. Ha kell eltakarom,ha akarom látszik. Namost, sikerült az egyik legnagyobb összeveszést produkálnom ezzel. Pedig nem közöltem,hogy holnap megyek és megcsináltatom,csak előterjesztettem,hogy szeretnék. Gondolhatjátok,hogy mi lett az eredménye.Mindegy.Egy darabig nem lesz. Csak henna.Majd a nyáron,ahogy eddig is.

Gondoltam,hogy leírom a depresszív gondolataimat is(vagytok szép számmal,örülök is nektek),de mégsem. Volt egy pár olyan bejegyzés amiben elolvashatja az,akit érdekel,a téma hasonló most is. A bajom nem változott,változik,csak egyre ügyesebben bújok magamba.
És jön még kutyára úthenger.Vagy legalábbis nagyon remélem.


Csak ez a sok véletlen összeakadás.

Egyébként élek,vagyok,lélegzem,eszem,alszom,figyelek.
Megint rengeteg karakter a nemsokról.

2011. február 9., szerda

bolond lyukból...

Fűszálon vagyok a pici él.A fűszál, a porszem. Zuhanás vagyok,kerengés.
(jó,ez lassan kezd olyannyira nyálas lenni,hogy szerkesztenem kell alá valami virtuális kádat,hogy felfogja a nedvességet)

Helyzet? Nem sok változás. Napok szaladnak,fogalmam sincs miért ennyire,bár mehetnénk is. Vagy nem is tudom. Megvolt a tablófotózás, mostanság pedig azért marjuk egymást,hogy milyen legyen a tablónk.Mindjárt érettségi (never mind-don't care), angol,felvételi, ésatöbbi.
Aztán nyár. Kapolcs.Szeged.Tiszasas.Ihajjcsuhajj.

Nem tudom még jár(sz)-e ide.

Vannak mosolyok.Mondatok.Kéne-a több.

2011. február 4., péntek

passz.pont.gól.

Mióta élek a végtelent óhajtom,
Keresem és kutatom.
Talán egyszer házhoz jön,
Az utcasarkon rám köszön.
Én fordulok majd vágyva,félve
Síma,puha lépteire.
Kezét nyújtja,elfogadom,
Engedem és visszarántom.
Hogy el ne vegye tőlem senki,
Hogy el ne vegye tőlem senki.
Így már tudnak gyötörni,
Így már tudlak gyötörni.