2011

Évértékelés.


Próbálkozom-próbálkoztam sorba rakni az eseményeket,a fontossági sorrendet elsőre kihúztam,a történések pillanatában volt mind a legfontosabb...

Azt hiszem a 2011-es évből tanultam eddig a legtöbbet. Persze,hiszen ekkor történtek velem a legnagyobb változások.
Minden téren.
Szentes terén: szalagot avattunk. teadélutánon mi énekeltük a búcsúdalt, gálán mi adtuk elő a végzős darabot,nem mustráztunk,helyette érettségiztünk,elballagtunk,volt bankett,Szanazug,volt Kapolcs, van azóta hébe-hóba kapcsolat a pajtásokkal. (a mélységről szó ne essék,változó az is.)

Városok terén: Voltam "szép szentesi gyerek",füttyre állt a szám,hiphopp, Szegeden lakom.
Iskola: Voltam HMG-s,"az ifjúságnak és a hazának",
felvételiztem színésznek,nem ment,talán jövőre, letten SZTE-s bölcsészlány, történelem szakos gólya.

Barátok: Jajaj...Volt szentesi bagázs, szépen lassan okosodva lefaragom a nem fontosakat,maradt nekem maroknyi kedves pajti,akiknek igenis a nyakába kell-lehet ugrani,ha végre "már a büdös életben milliomodjára" találkozunk. Lettek szegedi barátok, kialakult a kemény mag,lányok-fiúk vegyesen, gratulálok Vágner Réka,igen a drámain túl is van élet! De még milyen élet!

Érzelmek:
Volt ebben az évben is minden. Jó is,rossz is,vegyesen. Szerettem is ezeket, nem kellett volna,de mégis,mégsem. Talán. Csalódtam,megint löktek a feketeségbe,de jelentem élek,megint, itt vagyok,felkeltem, már nem is fáj. Tényleg nem fáj.
Az évet pedig zárom Vele, az újat kezdem Vele, akit még nem mutatok meg,de ígérem,fogok.
Aki miatt megint mosoly van,aki miatt megint nevetés van,aki miatt megint érzés van...
(zárójeles csupaszív)


Mindennapok: A rigolyáimat viszem a következő évre is, mert miért ne,amúgy sem tudom megmásítani önmagam.



Élmények:Olyan élményeim vannak,hogy csuda! Kimászhattam a határokon túlra, kultúrákkal ismerkedtem, családdal,barátnővel, az ország szépséges tájain is barangoltunk. Voltak bulik, beszélgetős,lelkizős esték, koncerteken sörborítás,anyuval "tudod,ez olyan lányos dolog" program(lábkörmöt _nem_ festettünk), apával,Bencével ment az ökörködés, vagy épp a komoly beszélgetések.Természetesen itt is voltak hullámvölgyek,de nézd,egyben vagyunk.



Szerencsés évet zárok. Ott vagyok,ahol lennem kell(azért mégis felvételi,a nyughatatlan....)azokkal,akikkel. Biztonságban, érzelmes puhaságban. Szerencsés vagyok,mert a családom olyan,amilyen,mert a barátaim vannak nekem,mert..izé..Ő, mert talán vezetni is megtanulok, mert tényleg fel lehet állni mindenből, mert tényleg jó itt ez a blog,hogy olvastok,és írtok,és vannak ezek a megerősítések,bátorítások,és kisblogoló becsületszavamra mondom,hogy nem hanyagolom el,eddig is segített,fog ezután is...

Szóval, szerettelek 2011, összességében jó hogy jöttél,köszönöm!

Mindig őszintének? Nem,dehogy...

Tegnap volt újra osztálykarácsony.
Vegyes érzésekkel mentem,jöttem.
Előtte természetesen tiszteletünket tettük törzshelyünkön,azonmód meg is tiszteltük egymást-kocc...

Iskola-a táncterem,a képem még mindig nincs kint. Ejnye..:)
Mintha sosem váltunk volna el,egyetlen nagy zaj lett a társaság megint. 19. Ennyien tudtunk ott lenni...

Nem csalódtam,és mégis...
Próbáltam kiszakadni az egyetem kezdetekor, talán megy..Talán nem. Meg kell tanulnom lefaragni a számomra nem fontosakat,akiket tudom,hogy nem szeretnek,vagy nem figyelnek rám-akkor én miért tegyem?
Eszter írta a blogjában-réka tanítani akar...
Eszter,már nem tudom. Vissza akartam menni a gimibe,igen, drámais tanár akartam lenni,a következő Kismatos...
Már nem tudom.
Így,visszavetítve az éveket- szerettem,hogyne. De csalódtam,csaltak...Nem szabályok szerint játszottunk. És ezt igen,most érzem. Hogy nincs a vállamon mások gondja,és jó pár ember nem azért figyel rám,mert van olyanom,amit megoszthatok velük. (értsd:házi, kaja,stb...) Nem kell mások helyett intézkedni, másnak szívességet tenni- kvázi eredménytelenül.
Megtaláltam-e önmagam?
Nem tudom. Keresem.
Jövőre megint felvételizek az SZFE-re. Ha felvesznek: boldog leszek. Ha nem? Szomorkodni fogok,de megy tovább minden...

Szép volt,szép, de most megint elég...

Dög vagyok?
Talán igen...

.

Nem küldök vicces képeslapot,nem dizájnolom havas tájjá a blogot.
Csak egyszerűen:

Boldog Karácsonyt Nektek!






(akik olvassátok az ökörségeimet)
amit köszönök.

körtánc

Van ilyen...
Lesz ilyen...
Nem volt még ilyen...
Én meg bírom...
Nehéz,nehéz lesz,de máshogyan nehéz...
Ez bírható.
Mert addig,jó amíg...
Azt hiszem.

Fittyfirtty tudósít

Jár egy alapos nyakon verés..Bocsi...

Kezdődik a várva-várt (nem) vizsgaidőszak,ma írtam egy vizsga zh-t, hétfőn kettő lesz, aztán szóbeli,stb,stb...
Már derengett előtte is, most aztán pláne: egy hisztigép leszek ezekben a hetekben. A legártalmatlanabb tanácsokat, mondatokat rosszul reagálom le,antiszociális vagyok....Ezeket persze igyekszem nem (nagyon) mutatni,de belül érzem már a feszültséget.
Nem nyakamra-járásnak gondolom én a tanácsokat, nem...Csak néha...nem is terhesnek mondanám,mert az talán sértő is. Gondoskodás ez,gondoskodni akarás.Nyilván, ez is a dolga többek közt...Persze. Az lenne a rossz,ha nem mondaná(k). És amiért nagy a köszönet:van választási lehetőségem.
Zárójelesen:választottam.
Biztosan pokoli lehet az,mikor a gyerek elköltözik otthonról. Még akkor is,ha hetente,két hetente otthon nyivákol kajáért. Én is tuti meg fogok zavarodni,ha utódom születik.
Csak...na.Más is volt "alig 20."
Leszek én idősebb is,nem nagy logika kell a kitalálásához...

Jobb lett volna,ha nem a vizsgák alatt köszön be. Talán igen. Egy könyvtárba penészedett csontváz viszont nem olyan tetszetős. Jól van ez így...

A nap híre:jól van az,akiért elég régóta aggódunk már. Ma túlesett mindenen, hamarosan újra otthon..


\o/
|
/\

Figyelitek,milyen über pálcikaembert rittyentettem ide nagy örömömben!

Egyébként:szép érzések vannak bennem raklap számra, amik oda-vissza közlekednek, és amitől kicsit tényleg tavasz van....
Yep!

Say a little....

Mondom,hogy tűz van, babám!

Jelentkeztem vizsgákra, január 24-én végzek, ha leszek olyan zsír gyerek,hogy nem hasalok el elsőre.
Tizenharmadikán lesz az első, a filozófiatörténet vizsga, aztán a halál, a fekete betűs, tizenkilencedikén....
Ha van Bennetek csöpp majomszeretet, akkor gondoljatok rám fél pillanatig.
Szegeden zajlik az élet, nyit a karácsonyi vásár, megejtettük már az idény első forralt borozását kedves barátnőkkel, tökéletesen el tudok navigálódni (apró kitérőkkel) barátnő lakásáig, ésatöbbi.
Egyetem továbbra is kedves nekem, rájöttem amúgy: az utóbbi pár napban többet tanultam,mint a gimi négy éve alatt összesen. Nyilván, mérföldekkel másabb,persze. Csak szokatlan néha. Meglepődöm.
Aztán rengeteg a furcsa-szokatlan érzés bennem. Tél készül,mégis tavaszodik.
Ennél nagyobb közhelyet most nem tudtam kitalálni, mégis valósnak érzem.
Látszólag okok nélküli vigyorgás, nyugalom, olyan nyugalom,ami csuda jó....
A minap voltam Twitter-találkozón is. Fenomenális volt.:)
Vágyak sorakoznak, lassan listát kéne írnom, Do it! -jelleggel. (nem fontossági sorrendben!szigorúan)

Nem ártana elkezdeni készülni a Színműre sem, kiesek a mókuskerékből,aztán leshetem magamat...

Érzelmek, tervek,ötletek,rossz bejegyzések vannak,lesznek...:)
(ez van akkor,mikor nem agyalok....)
Előre is elnézést.

Valaki jár a fák hegyén.

De nem a félelem.

Tegnap éjszaka próbálkoztam azzal,hogy összeszedett bejegyzést rakok össze magamban. Kicsit
érthetőbbet,panaszkodtak,látják,hogy most jó ,de nem értik.
Nem is tudom.
Rengeteg van most bennem,amit talán le lehetne, de nem biztos,hogy le kell írni.
Féltem ezt az Egészet, félek,hogy elröppen,ha túlgondolom/képzelem.

Ami biztos,amit le merek írni-hogy megint rengeteg a mosoly. Amit az előzőben is írtam:a könnyedség.
Azt tudjátok-kiderülnek a régebbi szösszenetekből,hogy volt egy elég nagy mélypont,elég mély gödör...Nem mondom,hogy rettenetes időszak volt,dehogy.
Rengeteg dolog került bennem a helyére, tisztáztam kérdéseket, becsuktam ajtókat.
Meg persze, rakás öröm is. De hullámvölgyekkel teli. Tudom én,nem lehet mindig mindenki a magasban, az úgy nem érvényes.
De ennyit dekkolni a sötétben-az sem fair túlzottan.

Szóval. Nem mondom,hogy egész nap vigyorgok,mint a tejbetök,de vannak egész kellemes időszakok.


Visszaolvastam-nagy ráértemben- a régebbieket. Fröcsög belőlük a kesergés,a depresszió,a sötétség. Én nem ilyen vagyok.
Legalábbis remélem.
És ami az egyik legjobb az egészben:azt is érzem,hogy a régi énem,az az igazi, lassan ébredezik bennem. Óvatosan csalogatják belőlem. Nem is csalogatás ez. Édesgetésnek mondanám,de nem mondom.
Nem tudom miért,nem tudom hogyan. De nem is akarom.
Ez nem fejjel az erdőnek,vagy ugrás a mély víz közepébe. Vagyis talán kicsit.
Sokkal megfontoltabb,óvatosabb. Belemerítem a lábam a tóba,megnézem milyen meleg. Csak utána ugrok. Nekifutásból.
Állok a stégen. Készülök?
Jaj,nem tudom.

És ez az,amit nem értek. Én,aki mindig gondolkodás nélkül vágok bele dolgokba, dacolva a következményekkel...Most félek így hirtelen,most megtorpanok. De nem az Egésztől félek. Sokkal inkább attól,hogy elrontom-elbarmolom.
Ezt nem szabad.
Ezt most nem.


Még így sem érthető-lehetséges.
Bele kéne nézni a lelkembe,vagy nem is tudom. Megmutatni,úgy könnyebb.
De mégsem. Még ne nézzetek bele.
Még várok én is.
És most,kivételesen szeretek várni.

Gyertyagyűjtögető

Fogalmam sincs.
Azt tudom,hogy egész nap dudorászom magamban....
És nincs bennem görcs. Semmi.
Szokatlanul könnyű...
Régen volt bennem ilyen puha simaság.

Sűrű a vérem....

Szervusz megint Mindenkinek!
Szegedről pötyögök,még itthon.Esik.Szürke az ég. Néprajz van déltől,aztán táskás rohanás a buszhoz, negyed hatra otthon vagyok. Jó lesz otthon.
Kialszom magam. (kellemes fáradtság azért,ami most bennem van.)
28-án Anyuék mennek Törökországba,egyedül leszünk,kettecskén az Öcsivel.
Körvonalazódik kicsit a szünet,remélem kedves barátnő,Laura eljön hozzám. Bence is szeretne haverokat invitálni,van egy olyan érzésem,hogy házvezetőt játszom majd.

Túl vagyok jó pár zéhán, sikerrel.
Koppkopp,maradjon így.

Egyébként? Egyébként. Jól vagyok. Felszabadultan-boldog.
Miért? Azt még/már nem tudom. Van most valami a levegőben, kicsit villámcsapás, kicsit ismerős. Nem tudom.(vagy talán sejtem.)
De jó. Dőlt betűsen,kövér betűkkel.

Ami fontos most : hogy nyugodt vagyok.
Nem görcsölök, nem izgulok.
Nem 30 másik ember miatt rohanok,ha rohanok. Csak magam miatt. Kicsit eleresztettem a másik énemet. Hadd menjen.

100 olyan,amit talán eddig is tudtatok.

Sok blogban láttam,hogy csináltak egy "xdolog rólam" posztot.
Legyen itt is,le ne maradjak,jaj mi lesz velem. Értelme nem sok van.Mindegy is. Azért van ez,hogy értelmetlen legyen.
Gondolkodtam,hogy mivel kezdjem. Honnan. Belülről kifelé,vagy fordítva. Leginkább vegyes lesz,amit ki tudok ragadni magamból,azt gyorsan lepötyögöm.

1.Sokan mondják,hogy magamnak való vagyok. Pedig szerintem nem,csak vannak olyan időszakaim,mikor (önző ez) elegem van mindenkiből,és a saját dolgaimra szeretnék figyelni.
2.Rengetegszer van indokolatlanul jó kedvem,amit hihetetlen gyorsan vált föl a pokróc hangulat.
3.Szeretek rajzolni,de nagyon nem tudok. Az oviban sem voltam képes lerajzolni a jelem. (masni)
4.Mindig zenét hallgatok. Olvasás közben nem. Szinte csak akkor nem.
5.Vannak olyan számok a telefonomon,amik két éve rajta csücsülnek. Nem tudom őket megunni.
6.Lételemem a tánc.De tényleg. Szinte minden formája.
7.Régen futottam.
8.A színpad a második kedvenc világom ezen kívül.
9.Szinte minden szomorú filmen képes vagyok sírva fakadni.Még akkor is,ha nem elsőre láttam.
10.A Harry Potter sorozatokat szeretem,Harryt viszont nem.
11.A kedvencem Perselus Piton.
12.Vizuális vagyok,mindig "mozizok."
13.A horrort nem bírom nézni.
14.Iszonyúan félek a sötétben.A saját házunkban sem merek mozgolódni,ha este egyedül vagyok.
15.Ritkán álmodom rosszat,de akkor nagyon. Általában visszatérőek a rossz álmok,és mindig az Öcsémmel kapcsolatosak.
16.Vonzódom a különcségekhez.
17.Imádom a garbókat. És a zakókat.A sálakat.
18.A fülbevalók gyűjtője vagyok. Rengeteg van,szinte minden színben,formában,méretben.
19.Szeretem a meséket. A Csipkerózsikából csak a tündéreket.
20.Gyűlölöm a rózsaszínt. Nagyon kevés ilyen színű cuccom van,azokat is az emberek miatt hordom,akiktől kaptam.
21.Képes lennék egy egész hónapig milánói makarónit enni.
22.Életem egyik nagy vágya,hogy Indiába mehessek.
23.Rengeteget beszélek. Néha túl sokat is.
24.Elég könnyen zavarba jövök.
25.Eredetileg homokszőke-világosbarna a hajam.
26.Kicsiny lányka koromban szőke voltam,szinte csigásan göndör.
27.A kutyámba szinte szerelmes vagyok.
28.Jobb a kutya,mint a macska. Minél nagyobb,annál...
29.Mindig szerettem volna egy papagájt.
30.Rengeteg kávét vagyok képes meginni.
31.Rossz alvó vagyok,minden zajra felébredek.
32.Nem vagyok hétalvó,korán kelek,szinte mindegy,mikor fekszem le.
33.Sokszor nem értem a vicceket,Apukám állandó céltáblája vagyok.
34.Imádom József Attilát, Ady Endrét, Babitstól falra mászom.
35.Szeretek lelkizni, embereket elemezni.
36.A legjobb barátaim közül néhányan naivnak hisznek. Talán igen.
37.Hajlamos vagyok a legjobbat feltételezni az emberekről.
38.Rengeteg idegesítő szokásom van. Amikhez ragaszkodom is.
39.Mindig rohanok.
40.Szeretek dolgokat az utolsó pillanatra hagyni.
41.Szétszórt vagyok. Lehet hozzám bízni,viszont a számomra kevésbé fontos dolgokhoz idő kell.
42.Hangosan nevetek. Kicsit sem nőiesen.
43.Írok is. Novellákat főként.
44.Elég hosszú ideje vezetek naplót.
45.Ragaszkodó vagyok. Nagyon.
46.Szeretek úszni.
47.Nem hiszek a horoszkópokban. Állítólag igaz rám a csillagjegyem, én nem tudom.
48.Nem vagyok jó vitapartner.
49.Szeretek hangoskodni.
50.Az éneklés fontos. Igazából szinte mindenhol tudok. Ha ciki,ha nem.
51.Nem vagyok szégyenlős. Kollégista voltam,az osztályomban nem igazán számított,hogy lányok fiúk előtt öltöznek.
52.Szeretnék tanítani.
53.A pólyás babáktól a kicsiken át,minden gyereket szeretek.
54.Türelmetlen vagyok, és rettentően kíváncsi.
55.Szeretnék külföldön élni kicsit. Nem tudom hol.Akár Angliában is.
56.Az Öcsém nagyon fontos számomra. Nagyon.
57.Lobbanékony vagyok.
58.Gyűlölöm a csillogós,flitteres dolgokat.
59.Technikai analfabéta vagyok.
60.Nem vagyok rasszista.
61.Lovat is szeretnék.
62.Inkább sör,mint bor. De hangulattól-társaságtól függ.
63.Most nem azért,(nem célom amúgy)de sokat tudok inni anélkül,hogy baj lenne.
64.Az ostoba emberekkel nem tudok mit kezdeni. Nem tudok türelmes lenni velük.
65.Szeszélyes vagyok.
66.Smink nélkül nem nagyon szeretek lenni. (hiúság?nem hinném)
67.Szeretem a közösségi oldalakat, itt tartom(sajnos) a kapcsolatot a nekem kedvesekkel.
68.Elég ügyetlen vagyok,nekimegyek,leverek,leütök,összetörök dolgokat.
69.Tele vagyok kék-zöld foltokkal,nem tudom hogyan szereztem őket.
70.Nem vagyok finnyás,ha be kell koszolni a kezem.
71.Válogatós vagyok az ételeket illetően.Ha külsőre nem tetszik nehezen kóstolom meg.
72.Szeretem a verseket. A zenéjüket főként.
73.Vannak olyan apróságaim,amiket fontos emberektől kaptam. Ezekért ölni tudnék.
74.Nincs kifejezett ideálom.
75.Nagyon hasonlítok az Apukámhoz. Kívül is,belül is.
76.Az Anyukám a legjobb barátnőm.
77.Szeretek levelet kapni,írni is.
78.A barátaim szerint,ha nem lenne telefonom,meghalnék.Lehetséges,igen.
79.Rengeteget beszélek telefonon a családommal. Szerencsére ingyenes.
80.Nem szeretem a német nyelvet. Az angolt,a franciát,az olaszt,az oroszt,a spanyolt igen.
81.Szeretek apróságokkal szöszölni-ha kedvem van.Ha nincs,elnagyolom.
82.Főzni kicsit tudok,de rajta vagyok az ügyön.
83.Édesszájú vagyok. Nagyon.
84.Kollégista éveim alatt rászoktam a zacskós-tésztás levesre. Napokig tudnék ezen élni.
85.Fontosak az érintések.A szavak.
86.Először az emberek szemét,majd a kezét nézem meg.
87.Ropogok Mindig.
88.Ha izgulok,vagy nagyon mondani szeretnék valamit,hadarok.
89.A főzelékekkel hadilábon állok.
90.Micimackó meséje kedves nekem,Fülest egyenesen imádom,Zsebibaba viszont a sírba tudna vinni.
91.Háklis vagyok a cuccaimra.
92.Mániám fényképezni,megosztani az élményeimet.
93.Sokszor képzelődöm,vissza kell rángatni a valóságba.
94. Gerinchasadékom van. Nyugi,életben maradok,csak mondom.
95.A kritikát a szüleimtől nehezen fogadom,(ez furcsa nekem is)barátoktól könnyebben.Pedig ugyanazt mondják el.
96.Humán inkább,mint reál.
97.Szeretek néha bolondot csinálni magamból,pláne,ha kettesben vagyok az Öcsémmel.
98.Játszani imádok. Sakkozni is szeretek,kevésbé tudok.
99.Nehezen tájékozódom.
100.Szeretek szemmel üzenni dolgokat.




Nesztek.:)

Őszi mosoly a takaró alól.

Fittyfiritty ismét Szegedről jelentkezik.
Most viszont a mindig napos város a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető napsugarasnak, ugyanis:-esett;borongós az ég;az orromig nem látok el,olyan sötét van.
Azt hiszem jég is volt.

Beköszöntött a (talán) kedvenc évszakom. Úgy igaziból. Csak kicsit hirtelen.
Nem hiába vagyok szeptemberi gyerek, őszölnék egész évben, addig kéne hó,míg kijátszom magam, meg szépkarácsonykiskarácsony,újévi buli,addig kéne tavasz,míg kivirulnak a fák,és szerelmes nem leszek mindenbe,ami körülöttem van,addig kéne nyár,míg sikerül csokoládébarnára sülni,míg fröccsöt iszunk Kapolcson,míg kirándulunk Anyuékkal. Míg nem kezdem el várni a szeptembert.

Továbbra is csak ismételni tudom magam,szeretem ezt a várost,szeretem az egyetemet, a barátságok kialakulóban vannak, szeretem az egyetemi kávét, a villamost,a trolit,a kis lakásunkat, a lakótársaimat.
Mertmindentszeretek.(hogyne.)


Kell ez a nyüzsgés, kell, pörög itt minden.

Ami hiányzik az a színház. Még. Remélhetőleg januárban-februárban meghallgatásra megyek-remélek én mindent, láncos toronyórát is.Csak sikerüljön.
Csak kicsit. Hogy átjárjon megint az a hangulat,ami négy évig körülölelt. Amit akkor éreztem,mikor próbáltunk,mikor tréningeztünk,mikor énekeltünk,mikor Mustrára készültünk,mikor tapsoltak,mikor kudarc volt. Talán még az is.

No meg Szentes. Persze.Kicsit talán már unalmas is vagyok,de nehéz abból az egészből kiszakadni. Nagyjából ismeritek a történetet,sikerekkel, hullámvölgyekkel együtt.
Amit ott kaptam az elég keményen belém vésődött, dédelgetem magamban a sok szépet.
És tényleg iszonyú. De kicsit meg kell magad erőszakolni, el kell tépni a szíved-lelked-tested, mert...Keserű Imre mondta azt nekem a banketten :Muszáj kicsit tovább is menni,muszáj,mert ahhoz,hogy vissza tudj röppenni,el kell szállnod kicsit. Mi pedig várunk.Hogy kicsit bekötözzük tépett szárnyad.
Próbálom,próbálom!



Ez van. Ez vagyok. Tele emlékekkel,és vágyakkal.Tervekkel. Sokan kérdezték mostanában,hogy a törivel mihez kezdek,mi akarok lenni,ha felnövök.
Jó kérdés.Nem tudom.Tanítani szeretnék. (csöndesen jegyzem meg:Szentesen.)
Kutatni szeretnék. Egyébként passz. Van öt és fél évem eldönteni. Első körben.
Azt tudom,hogy holnap,és kedden ZH-k.Szorítás legális.

Egyébként meg:jól vagyok.Tényleg. Jön az őszinte mosoly,a szívből nevetés.A szemvillanás.
Jön.
"Száll a kismadár."

Csirip.

Ritka pillanatok egyike: itthonról írok.

Befejezettnek tekintem első egyetemi hónapomat.

bizonyára sokszor fogok én a pokolba kívánni minden szegedit,minden egyetemistát,órát,ésatöbbit,de most még el ne menjenek!

Imádom ezt a nyüzsgést,az apró változásokat körülöttem és magamban,magamon.Most még jól esik fáradtan hazaesni,napközben ebédért szaladni, ügyeket intézni, könyvtárban könyv fölé görnyedni.

Egyetemi bulikban,mint olyan, még nem nagyon volt részem, vizsgák előtt azért, amolyan kötelező jelleggel beiktatunk egyet.

Nagyjából kialakult a napirend is, a város sem olyan rémisztő már.

Egyetemen kívül pedig: rendben vagyok. De tényleg,kisdobosi becsületszavamra.

Ezek most ilyen gyorsak-semmik, lesznek jobbak-hosszabbak is,ha jő az ihlet.

Addig is, bordó leveles, igazi őszt várok, színes harisnyásat,virágosat,zakósat,sálasat.

Fittyfiritty kalandozik.

Na,szervusz van Mindenkinek!
Próbálom visszacsábítani olvasóimat, régen nem adtam Nektek szellemi-rekeszizomi(???) tápot.
Íme itt.
Kicsit el vagyok vesződve Szeged szép városában.De élvezem,nagyon. Egyik ámulatból a másikba esek,fényévekkel másabb ez,mint volt.9
Az órámat változatlanul imádom(legalábbis jó részét-van egy-két unalmas óra,konkrétan az életem unom meg,de kell ez. volt ilyen is.)
Na,szóval. Szegedi bölcsészlány lettem.
Lassan tudok már közlekedni is, hazatalálok, eltalálok oda,ahová kell. De utcanevet ne mondjatok, sárga ház,oszlopos épület,na ott fordulj balra. Így tudom.
Tetszik ez az egyetem, lesz jó sok ZH, lesznek kevésbé kedvelt vizsgák,tanulni kell.
Hülye gyerek rácsodálkozik a világra.

Még mindig élvezettel olvasom kedves kis blogtársaimat, Eszter felidézi a régi jót,a kedves múltat, suhancnak a történeteit imádom főként(félre ne érts,még másokat is), kitty pedig amúgy is szívem csücske.

Lassan kezdenek körvonalazódni az új ismeretségek is, összeakadtam pár nagyszerű emberkével, egy nagy ovis csoport, az vagyunk mi.

Változatlanul imádom a kávét, a Radnótis pedig különösen finom.
Helószia,egy meleg tejes kávét kérek, köszi.
Mint a gimiben, csak ott kétcukorraltejszínhabbal. És magáztam a nénit.
Itt meg tegezzük a fiatal pultoslányt. (ki hitte volna?)
Kocsmákat annyira még nem ismerek, talán változik ez. Például csütörtök este.

Óvatosan helyreáll a testem is, megszokom az ágyamat, az evési szokásaim is rendeződnek. Az első héten konkrétan feleannyit nem ettem, mint az azt követő hétvégén.

Esténként pedig nagy élvezettel nézzük a Barátok Köztöt, van kiket kiröhögni.
Bocs,ha ezzel valakinek a kicsi lelkébe gázoltam, ez van.
Egyre bátrabb is vagyok,azt hiszem.

Hiányoznak azért a pajtáskodások, ám pénteken volt alkalmam visszatérni ,nosztalgiázni kicsit, fesztivál volt Szentes városában, SKABÁ fesztivál. Miskabá'.
Furcsa volt már azért.

Az otthon kedves továbbra is, telefonálási szokásomról azóta sem mondtam le, rokonaim nagy örömére. Örömére?

Holnap sokat tudok aludni, csak déltől lesz egy darab órám.
Jó nekem. De milyen jó.

mikre rá nem jön az ember

mennyivel könnyebb volna...hogyha két életem volna.

és közben tényleg.

19.

Milyen volt ez az év?
Le kéne írni, csak azért,mert van egy olyanom, hogy blog.
Milyen volt?
Há.
Nem jó, nem rossz, nem tökéletes, nem borzalmas.
Sírtam, nevettem, találtam,elvesztettem,találtak,elvesztettek, tanultam, butultam,öregedtem,sosemnövökfel.
Nőttem.
Azt nem mondom,hogy felnőttem,de mindenképpen érettebbnek mondanám magam, mint...
Ennek értelme nem volt,nem baj.

Ebben az évben aztán volt minden.
Szalagavató,ballagás, drámais hepajok,csörgősipka,kisötös,nagyegyes, felvételi,fel-nem-vételi,aztán mégis.
Volt szerelem,volt gyűlölet,volt is,lesz is...ez itt a praxis,mindenkinek helyzete van...

Bűvös ez a tizenkilenc,azt mondják.

Nem tudom.
Élvezni kell, azt hiszem.
Persze.
Ennek sem lesz értelme, kicsit fáradt vagyok, holnap korán kelek, visz a troli az egyetemre.
Várok.
Sokat.

Remélek.

születésnapi ajándék:Anglia. Amiért nem lehetek eléggé hálás.

Kavargó, rendszertelen gondolataim képtelenek csinos csokorba rendeződni, függöny.

az óra ketyeg

Régen nem jelentkeztem, volt már annak ezer éve, elnézést, el vagyok veszve, tudom én.
Megtörtént a beköltözésem Szeged városába, az első héten is túl vagyok, öregebb lettem megint, tizenkilenc, jaj, olyan sok...
Végre.
Nagyon szeretem ezt az egészet, érdekes órák, érdekes emberek, rengeteg élmény.
Lassan megtanulok közlekedni is. Lassan.
Van latinom, van néptáncom, van járványtanom, van Mo. a tizenegyedik században, van kereszténység és pápaságom, van közgyűjteményi ismeretem, van könyvtárismeretem, an filozófiatörténetem. Többek közt.
Érdekesek,tényleg azok. Meg tanulósak is, de ez van, ezt kell szeretni.
Már látszik, hogy klasszisokkal bonyolultabb lesz, mint a gimi.
Drága Szentes.
Most is hiányzik, persze, szerettem a légkört, a sulit, az embereket, a várost...
De...
Nagyon jó lakótársaim vannak, egy kedves szobatárs, kedves lakótárs, jó barátnő ,kedves fiú.
Lassan be is rendezem a szoba rám eső részét, még otthonosabb.
Anyuék azért hiányoznak.
Csütörtökön megyek haza.


Majd lesz még bővebb is, másabb is.
Pá!

Volt ez a nyár.

Nyárösszegzés céljából.

Először.

Szerettem ezt a nyarat.

Rengeteg élmény,jaj,de mennyi.

Volt napon fekvés, fűben ülés, hanyatt dőlés, érettségi, afterbuli. Elszakadás,földindulás.

Volt Nagymamához látogatás, ölben ülés, finomakat evés.

Volt közös családi kirándulás, autóban ülés, nagynevetés.

Volt kettesben napiprogram, bokorbadőlés, két hülye tyúk.

Volt Kapolcs. Völgyülés, szívdobbanás,együttlevés a darabjaimmal.

Volt Anglia.Barátnőzés, édesmosolyozás,repülés,angolulgagyogás,ószerettem.

Volt itthonülés, takarítás, csöndes délutánon napon olvasás, kutyával játszás,te idióta, nyüszögés.

Volt összeugrás régiekkel, emlékezés, iszogatás.

Volt itthoni barátnőzés, elevenítés, nagyölelés.

Volt csalódás, lélekszakadás,összevarrás.

Volt angolozás, hetente háromszor, jajsokatvárunk,menjünkhaza,szia Viola! Jó volt.

Volt vizsga, félés, féltés,megleszaz.

Volt látogatás, sütésfőzés, koccintás,örülökhogylátlak.

Volt csönd, magányosan,jó magányosan, rossz magányosan,ahogytetszik.

Volt emlékezés,mécsestörés, darabok miatt.is.

Volt telefonozás,gondolszemajdrám, hallomahangotokat,deszeretlek.

Volt találkozás régiekkel,nagy megölelések,fájdalommalvegyesfélmosolyszemekszájaksarkában.

Volt pancsolás,csíkosrasülés,hullámverés,nyugalom.

Volt sírásrívás,ahogy tetszik,megint.

Volt.

Van.

Volt.

Van.

Köszöntem Nyár,hálásan köszöntem!

Köszönöm.

Sokilyetkénemég.

"Most kezdődik Neked a most kezdődik a most kezdődik a tánc,édes!"

Hogy is van ez?

Végül oda pakolnak minket,ahová valók vagyunk?

sztebtktöri.

Vasárnaptól Szegedről fogok írogatni nagy-nagy semmiségeket, és majdnem semmiségeket.

Tantárgyak felvéve,elég jó (naggyonjó!!) órarendem van.

Elkezdem tanulni a latint, meglássuk mekkora sikerrel.

Pénteken pedig -Anya nagy örömére- szabad vagyok,mint egy kerge kismadár, már jövök is haza.Reggel. JóleszAnya?

Fura. Nagyon egymáshoz nőttünk a nyáron. Rossz lesz itthon hagyni őket.

Félek is,nem is, ahogy azt már húszezerszer kifejtettem,unhatjátok is már,gondolom.

Ötödikén kezdődik az oskola, addig meg kéne tanulni mi merre hol leledzik.

Ja, néptáncom is van. Legalább mozgok kicsit.És nem hozok szégyent gumitestű jó barátra, aki már Pesten van, messze-messze...

Ráadásul annyi kredites, mint pl. a kereszténység/bevezetés a néprajzba(kötelező.) c.kurzusom.

Szóval jó ez. Bizsereg bennem valami, valami izgalom.

Aszonyga: "Most kezdődik Neked a most kezdődik a most kezdődik a tánc,édes!"

Szóval van bennem egy adag izgalom, egy adag félelem, egy adag megnyugvás, egy adag mosoly.

Most tényleg rendben van, vagy rendeződni készül minden ebben a kaotikus életemben.

A régi osztály mára teljesen össze-vissza-keresztül-kasul az országban. Van, aki Kaposvárra költözik, néhányan fel Pestre, páran le Szegedre,.

De összeköt minket (kitaláljátok,jól sejtem? )...Szeptember közepén pedig találkozom Velük.

Azt mondták,még régebben,hogy ez tipikus betegsége a drámaisoknak. Nem tudnak elszakadni. Lehet. Persze, majd lazul a kapocs(bizonyára) hiszen egy rakás új embert ismerünk meg, egy halom új tapasztalat, sötöbö.

De azért.

Nomindegy.

Tehát Szeged. Menni fog az, csak akarni kell.

Ugye?

Csók!

Van ez így, kérem.

Van az úgy,hogy legszívesebben indiántáncot járnál ,mert szükségét érzed.

Van az úgy,hogy legszívesebben falhoz vágdosnál egy nagy rakás porcelánt, vagy valami törékenyet, mert szükségét érzed.

Van az úgy, hogy a gyomrod öklömnyire zsugorodik, mert annyira izgatott vagy.

Van az úgy, hogy minden ok nélkül vagy goromba pokróc, vagy az okok megvannak, csak nem akarod hangosan mondani, elég, ha téged szippantanak magukba.

Olyankor bocsánatos pokrócnak lenni?

Van az úgy, hogy okok nélkül vagy eszelősen, tényleg eszelősen boldog, pörögsz, egyfolytában, és ha megkérdezik miért, te még a válladat sem rántod meg. Minek? Te sem érted, akkor más hogyan értse?

Van az úgy, hogy kívülről látod magad, és nem szánnád nyakon vágni azt a hisztis-akaratos-makacs-arrogáns libát, aki előtted áll, és én-nek hívják.

Van az úgy,hogy mindent önimádattól mentesen vállon veregetheted/néd magad, mert most tényleg okosat mondtál,tettél,éreztél.

Van az úgy, hogy másokon vezeted le a feszültségedet, másokat küldesz melegebb éghajlatokra, holott te is tisztában vagy vele,hogy na, ő aztán nem tehet semmiről. sőt.

Van az úgy, hogy hagyod, téged küldjenek melegebb éghajlatokra, veled üvöltözzenek, mert tudod, neki most rossz, de hadd dühöngjön, utána bocsánatot kér.

Van az úgy, hogy nem érted miért kiabál veled, miért téged utál, megkérdezni pedig nem mered.

Van az úgy, hogy jól esik, ha odabújnak hozzád, minden ok nélkül.

Van az úgy, hogy jól esik, ha csörren, villog a csörrennivaló.

Van az úgy, hogy jól esik ketten elmászkálni, elverni mindeneteket, (vagy majdnem mindent) csak később megbánni. Mert volt 5 jó órád.

Meg aztán.

Van az úgy,hogy az ember ekkora sületlenségeket hord össze.

Eszedbe jut,hogy eszedbe ne jusson...

Eszembe jut, Gyakran eszembe jut Szentes.

Eszter is rengeteget ír róla

Fészbuk telisteli a hiányzós üzenőfali írásokkal, az osztály oldalán pedig egymást érik a régi képek, így elevenítve fel azt,ami elmúlt.

Keserű Imre bácsi(mostanra Imi/Inre/Imrus/Kesi/Édeszívem), a főbohóc,aki játszani tanított sokunkat fogalmazta meg,hogy:

Szentesen a tagozat nem abból a 300 gyerekből áll,aki éppen gimnazista.Hanem abból az 1500-2000 emberből,aki a tagozatra járt,aki a lelke mélyén mindig szentesi marad. Aki visszajár...

Sokszor még hallom a poénokat, a sírásokat, mindent.

Kemény volt, borzasztóan kemény, mert ugye kutya a világ, de élni kell.

Eszternek megint igaza van.

Ezt igazán nem lehet elmondani.

Ezt pedig ne vegyétek sértésnek. De ha nem voltál ott ,akkor nem értheted igazán.

Hiába meséltem órákat a szüleimnek, bólogattak, nevettek a poénokon, de láttam rajtuk...

Persze, lesznek olyanok,akiket csak az osztálytalálkozón látok újra. Vagy talán még akkor sem.

Hiányoznak azok a közös diákszínpadok,a próbák, a parkos borozások,a séták este, a véres dolgozatok előtti hajrázás, a korrepetálások, a szintajtó alatti beszélgetések, a kávézás a koli előtt, a játék mindennel, mindenkivel.

Mert tényleg.

Mi volt ez valójában?

Játék.

Játszottunk. Játszani tanítottak minket.

hello.

Újra.

Zsúfolt ez a valami,nem nyughatok.

Szombaton meglepő volt a találkozás.Meglepő. De...Nagyon sokáig hiányoztak. Aztán megpróbáltam magam erőszakkal eltépni,kiszakítani Belőlük , hiszen semmi jóra nem vezet.

Sokszor eszembe jutottak. Köszönöm azokat a megöleléseket,meglepődött tekinteteket.

Sok-sok-sok.

Várakozom,feszülten, hamarosan költözöm, szeptemberben kicsit visszaszentes, egyetembegyedem.tengertánc.

őszintén?félek-várom.

félek,mert nem tudom milyen lesz azokkal,akik nem a darabjaim, hogyan fogadjuk egymást,mennyire leszek én.(pl)elviselhető másoknak.

ettől is félek.aztán félek még.magától a dologtól.

várom viszont.magát a dolgot.

az embereket.

hogy mi lesz velem?

elvisz a szél,aztán.majdmeglásssuk.

egyébként?virul a szívem,most újra,egy kicsit.

aztán majd meglássuk.

napuff

Néha nem is tudjuk, hogy mi fáj belül
Szívünkre bús bánat terül
Néha nem is tudjuk, hogy későre jár
Szívünk egy szerelmes szívre vár.

Én nem tudom, mit hoz a holnap,
Én nem tudom, mi lesz velem.
Én játéka lettem a sorsnak,
Mert céltalan az életem.

Holnap már messze jársz,
Másnak meséled,
Azt a sok szépet, szerelmesen.
Én nem tudom, mit hoz a holnap,
És ki tudja, mi lesz velem?

Na ,kedves mindenki, ez a kérdés. megoldókulcsom nincs,az a gond.

Egyébként oly nagy gáz nincs, szokásos visszacsúszásom a gödröcskémbe. A testem körvonalai már kirajzolódnak, felsejlenek, kicsit. puha, kicsit szúrós.

Elvackoltam. Oda.Ide. Heló.

Anglia

Elnézést utólag is, kicsit el vagyok maradva a mindennel.
Megérkeztem, visszajöttem, élveztem.
A fő és legnagyobb és...tehát a legjobb dolog Laura volt, végre istenesen együtt lehettünk.
Azután:
Mivel külföld, repülő, idegen nyelv, ésatöbbi.
Angliát szeretem. Erős túlzás, másodjára voltam, mindkétszer a szívemhez nőtt.
Izgalmas. De ha valaki még egyszer azt meri mondani,hogy az angolok hidegek és humortalanok (leszámítva az original angol humort) kiskanállal szúrom szíven.
Sokkal udvariasabbak, közlékenyebbek (sajnos) mint honfitársaink.
Szerintetek (körkérdés) : Melyik magyar buszsofőr (tisztelet a kivételnek) várja meg udvariasan, míg a lent hagyott csomagodat kipiszkálod a busz aljából / melyik magyar buszsofőr nem kap idegrohamot, ha le kell szállnod pisilni? Na?
Ugye.
Félre ne értsetek, most nem magasztalni akarom őket, nyilván, ott is nagy az Isten állatkertje. Csak na.
Voltunk egy napot Londonban, megnéztük amiket meg kell (!) nézni (tényleg kell) : London Eye; Westminster Abbey; St. James Park ; Piccadilly Circus ;Hyde Park; Buckingam Palace ;Big Ben.
Jó volt, szép volt, fotók fészbukon, tömeg volt.
A barátnő testvérééknél laktunk.
Pár fiú, eszementebbnél eszementebbek. Kockásra nevettem a hasam, komolyan.
Imádtam.
Volt Cambridge belváros, pláza, dizájner boltok, handmade market, angol kávé, londoni cottage pie, háromszög szendvics( függő lettem,tényleg) , cider, angolcsoki.
Vásárfia.


Tényleg nagyon-nagyon jó volt.
Hosszabb bejegyzés ,amolyan turista -elbeszélés is lesz, ha időt kapok.
Mondom, kicsit kiszaladtam.
Laura, köszönöm a meghívást.

anglia.

Csak gyorsan:
JÓL VAGYOK!



és imádom.

Kisbogár.

szeretlek én élet, mert te olyan jó vagy hozzám - kurva anyád - , hogyha néha el is vettél később mindent bepótoltáll - a faszt!! - lenn a sliccem, viharon túl, szélcsenden innen.

Ezt Zsófitól.

Zsófi egy elsős, vagyis bocsánat, mostanra már másodikos drámais palánta, aki igen-igen szívemhez nőtt az utóbbi időben.

Akárcsak kedves osztálytársam kisöccse.

hiába, a kicsik a gyengém, elnézést,sorry, amit akartok.

(valami lett a betűtípusommal, de nem tudom visszacsinálni.)

A képen Ő, a Gumimaci.

A külön bejáratú Gumimaci.

Legyen hát himnusz.

Furcsa, mert minél távolabb vagyok Szentestől(ó,te dög,te átkozott,te!!)annál szorosabbra fonom a kapcsolataimat...Ezzel a Töpörtyűvel is a legvégére lettünk csak úgy igazán jóban, mikor már nem leszek ott,hogy röhögjünk a másik marhaságain.

No,sebaj, lesz min keseregni Szegeden, gyeremajdel.

Nem akarom itt magasztalni a kis szőkét, mert elolvassa, aztán a végén elbízza magát, én meg nem tudok majd mit kezdeni vele.

De olvasni fogja, annyit meg tud,amit leírok.

Szeretem.

Miért?

Mert őszinte.

Drámaisok között ez egyébként is iszonyú nagy kincs, minden második palánta hazudik, a kérdését sem szabad elhinni. Ha valami böki a csőröd,akkor mondd. Ha tetszik valami (valaki!!!),akkor nosza!

De ne nézz vissza....

Prücsööök.

A lelkem b***meg? Közvagyon...

Íme, újra itt.

Elborult (értsd: halálra unós) pillanatomban kicsit játszottam az egómmal, és kattingattam.

Az jutott eszembe,hogy felrakom, és, bár teljesen felesleges, semmitmondó kép, megosztom.

Jön a kérdés: minek?

Minek? Nem tudom. Ha más is,akkor én is.

Egy leszek.

A retusálást most tanulom, művészi képességeimnek hála fél órán keresztül kerestem a fekete-fehér élesítést, félsiker.

Közben Yirumát hallgatok, megnyugtat, emlékek, de mennyi, szeretnék zongorázni tanulni.

Hegedülni is szerettem volna lánykaként, maradt a furulya. Azt sem sokáig. Felvételire azért elvittem.

Kicsit betett Kapolcs ,a csodás, coldrex az uzsonna, a manduláim akkorák mint 1-1 dió, hangom pedig nem nagyon van.

Majd meggyógyulok, úgyis régen voltam beteg, kell ilyen is.

Szerdán indulok Laluhoz, csütörtökön felszáll a gépünk.

Kilencedikén pedig jövünk.

Mondtam már, gondolom elég sokszor. Bocs.

Elég hosszú hetek/hónapok következnek. Meglátjuk mennyi lesz belőle sikeres.

Rajtam nem múlik. Illetve csak rajtam múlik.

Talán mégis tanár lesz belőlem.

Szeptember kilencedikén lesz meg az angol eredménye(13-án megyek/megyünk),Apa azt mondta, ha nem sikerül nem érem meg a huszadik születésnapomat. (igen,most megemlítettem,hogy nyolcadikán születik az átokfajzat.)

Nézem a naptárat, keresem a következő osztályparti időpontját,de nincsen nagyon. Illetve, keresem hű lakótársamat Szegeden.

Nyár végén költözöm.Jaj.

Eldőlök.

Lünk.

József Attila után szabadon, emlékekből táplálkozva.

Éjnánánáá

Csóközön újra!

Azt hiszem mégis egyetemista leszek. Azt hiszem mégis történelmet fogok hallgatni. Azt hiszem örülök.

Megérkeztem Völgyből...

Kapolcs, Kapolcs, Te varázsos, Te csoda, TE!

Megint nem kellett volna,megint volt,megint pihenni kellett volna,megint nem, megint csak inni,inni, és semmibe' se hinni, megint borjúkötél,megint kobuci, megint málnafröccs, megint kérek szépen három deci mixcscs...mixccss. mix (szünet) csűrt. , megint hajnalban sátorba vissza, megint palota ba..meg, megint reggel futás boltba, megint reggel kell egy kávé, megint de ügyesek a kicsik, megint az exesek nem tudnak viselkedni, megint .

Megint jó volt Velük.

Szegeden, Pesten találkozik. Harmincnégy piciny darab. Egy egész.

Most pedig angol, Laura, Vivi, Szeged.

felém küldi édes illatát

holnap kapolcs.nem tudom hány kiló a zsákom,a sátor 11. nem tudom elég meleg cuccot viszek-e,én ott mindig fázom. holnap este jön az sms,leszek-e egyetemista.nem bánom ha igen, nem bánom,ha nem. lesz specko jedno koncert,momentán impro est,könyvudvar, hobo.

kobuci,málnafröccs, sör, házbora. és ők.

ők.ők.ők.ők.

fel kell állítani a sátrat,majd a fiúk segítenek. sütésfőzés.mi.mi.mimimimi.

orromban már a kapolcsi fesztivál illata. kapolcs varázsos.bűvös.

este jön eszter.

holnap korán indulás,álmos poénok pest városában. mindenki busszal.

váárlak.

vörös újra száguld

Hosszas kihagyás után visszatérek kicsit.

Szeretek-nem szeretek időszakomat élem,amolyan harmincadik dackorszak.

Szegény Ők.

"lánc,lánc,eszterlánc,eszter merre jársz..eszter jól vigyázz..."

Kaptam, eszter helyett réka.

Értettem,megfogadom.

Jönnek még az én utcámba, meg a kutyákra az úthenger,ésatöbbi. Értitek.

21-én megtudom leszek-e egyetemista,avagy se nem. Ha se nem ,akkor az idegenvezetés ÉS utána más. Ha egyetem,akkor UTÁNA vezetek idegent, vagy tanítok. Vagy fordítok. Vagy lehúzom a vécén a diplomát.

A lehetőségek tárháza kiapadhatatlan.

21-én már sokan leszek jó helyen.

Ma barátnővel mozis-rohanós napunk volt.

Volt mostanság angolos-sörözős is.

Lesz még.

Lesz majd barátnővel londoni elveszés is,úgy érzem.

(most spontán semmiségek következnek)

Arra jöttem rá,hogy gyűlölöm,ha valaki a lábamhoz ér. No, ne értse félre kérem, csikis vagyok(sajnos még a hajam is), és pusztán nem szeretem.

Egyre jobban hiányzik a tánc.

(vége)

Bambulok,getek-gatok,szöszölök, számolok vissza, nézek előre, nevetek rád, kimászok a gödrökből,ássatok még. ássátok még.

Leszel-e?Leszek.Biztos?Holtbiztos.És ha nem?Akkor is.

kezdődik

Tudjátok mi van?

Szép nyár,jól menő angol, kedves óvások,vonatok lekésése,nagytakarítás,vállrándítás,eszter jön,partibusz kapolcsra, anglia laurával,kávé anyával,apámlánya.réka.

mostmostmostajó

közelebb.menekülj.

Visszatérek.

A rengeteg semmi-normálisat-nem-tartalmaz-csak-írom-hogy-legyen bejegyzéseimért elnézést.

Kitty,kedves vagy,de ezekről nem írok szépen.

A hétvége a nagyszüleimé volt.

Jó ott. Csöndes, nyugodt. A nagymamám szeme pedig éles.

Vagy ez (gondolom)általánosságban igaz rájuk?!

Beszélgettünk egy kicsit. Hétközben is sokat beszélünk, minden nap felhívom telefonon,de így mégis másabb.

"Apád lánya vagy. Nem olyan mint Alíz.(ez anya)Keményebb,szívósabb.Két lábon állsz. "

Furcsa.

Ez a mantrám. A sok közül az egyik kedvenc. Ezzel egyszerűbb.

Igazuk van, tényleg sokat tanultam ebből.

Lesz majd egy olyan (csak még nem tudom hol),akinek ez a fejetlen szélvihar kell.

Tanulópénz?

Ahhoz kicsit bonyolult volt.

De tanultam. Szónak hinni nem szabad. Csak a szónak tilos.

Ha tényleg igaz,akkor legyél az első.

Mindig. Én nem harcoltam eléggé. Kár? Lehet.

Nagyon rosszul hangzik ez,de tényleg taposni kell. Mert két mosoly és a kék szemek, vagy a csattanós mondatok ... Nem elég.

Vagy legalábbis hosszú távon nem.

Nem osztom tovább az észt, ezt sem kell komolyan venni.

Engem nem kell komolyan venni.

Más.

Úgy hiszem nem hiába vagyok szeptemberi lányka. Ez a meleg már sok egy egészen picit. Semmit nem lehet normálisan csinálni,kaptam egy pár hiperszuper suhanós görkorcsolyát, (fejleszteni az egyensúlyérzéket.)de ilyen időben lehetetlen aszfaltra merészkedni. Oda is ragadnék.

Elhatároztam,ha Szegeden lesz két csöpp szabadidőm,az egyikben vagy táncolni,vagy futni fogok(tájfutás/duatlon-génben kell,hogy legyen,apa bajnok volt.még ifjonti korában)a másodikban pedig keresek egy társulatot (hátha),énektanárt.

Oszt belehúzok. Vak tyúk is...,nemde?

Szeretnék kérni..Öhm.Mit?

Toronyórát lánccal. Mondanák az okosok.

Gratulálok magamnak,ez sem lett jobb,mint a többi. De legalább ezt a formát hozom.

Ugye-ugye.

Nem is nehéz.

Péntek.

Mamánál 4 napig, innen Szentes, angol.
Szeretek itt. Nagyon is.
Mama a tipikus nagymamák táborát erősíti. Elkényeztet, te vagy neki a világon a legszebb,legokosabb, ésatöbbi.
Jó itt. Nyugalom. Kellett már, kellett kicsit a Máshol.
Viszont a mai napot egy kicsit nem szeretem. kicsit?
Csönd van, meleg van, kutyák vannak, csirkék vannak.
Itt tanultam meg nem finnyás lenni, ha állatokról van szó.
Falusi lányhoz illően már nem riadok vissza, ha koszos lesz a kezem.
Mama mindig mondja,hogy majd jól lehet ezt kamatoztatni,ha asszony leszek.
kackac.

De egyébként talán tényleg igaza van.
Szeretek segíteni.

Lefoglalja a kezemet. A gondolatokat nem, de elterelő hadműveletnek határozottan nem rossz.
Csodával határos módon van hálózat, kicsit akadozik, kicsit lassú, de az enyém.
Működik.
Angoloznom kéne, nagyon is, hamarosan kimarad jó pár óra.
Legyen augusztus, mehessünk már!

Érdemleges dolog nincs, megint nincs, miért is lenne.
Eszter blogját olvasgatom, és köszönöm.
Lógók. Szabályszerűen. Fogok is.

Szervusz.

Hír semmi.

Nem lesz, nincs miről nagyon.

Csatt volt megint, elakadó lélegzettel, kábán, csengő füllel.

Túlélem.

Mint ahogy eddig is.

Megint Szentes, élvezem, szeretem, sokat tanulok. Jár velem az öcsém is, pro a kölyök, zsigerből csinálja.

Mondtam már? Nem. Akkor most. : elkezdtem igazán értékelni ,hogy van egy öcsém. Mert már nem csak babusgatni lehet,és dolgokat megcsinálni helyette. Beszélni lehet vele. Bízni lehet. (persze,eddig is.)

Felnő. Vagyis egymáshoz növünk. Már nem csak engem,őt is hülyének nézik a buszmegállóban.

Jó ez.

Apróságok. Kellenek,így túlélhető. Ezek után egy tank nem tud megölni.

Azt a dagadék angyalkát,aki piros szivecskés nyíllal repül ide,meg oda, lesz olyan kedves valaki tarkón verni egy kalapáccsal.

köszi.

(nevet,eltűnik.)

Mellékesen semmi

Kacsint a nyár,de még hogy!

Hétfőn újra Szentes,angol,angol.

Holnap indulok a Nagyapámhoz.

Rég láttam.

Nyitva van az ablak, viharhoz készülődik, fúj a szél,de végre viharillatavan.

Képes lennék szerelmes lenni illatokba. Nem csak képes,az is vagyok. Szerelmes vagyok az illatokba,néhány hangba.

Szerelmes,aztán eshetek pofára.

Csitt.

Érdekes nincs, filozofálni nem akarok, lustulok.

Semmi bejegyzés,de így szerettek.

Beszéltem Eszterrel,aki azt mondta,hogy jó. Én mindig az Ő írásain bőgök,most épp fordítva történt. Kedves volt.

Augusztus legyen már,mehessek!

Szeptember lehessen már,egyetemezhessek!

Este legyen már,holnap legyen már!

Most jó.

Neve is van...

Kedves Naplóm!
Képzeld, leérettségiztem. Képzeld, nem vagyok gimnazista. Képzeld, két napig odavoltam 30 akárhány emberrel egy vízparti kempingben. Képzeld, már nem vagyunk egy osztály. Képzeld, már nem vagyok drámais. HMGs.Az igen.
Hö.
How to say goodbye.

Kétszer ültem le a gép elé,és próbáltam meg összeszedetten leírni az élményeimet.
Eddig nem ment. Most sem gördülékeny, minden második mondatomat törlöm. Minden elsőn javítok.
Nehéz.
Közben ez bömböl.

Érettségi.:Fűző.Cipő.Gyomorideg.Tételek.Három.Nyelvtan.Segítség.Szuszu.Köszönöm.Irodalom.Töri.

How to say goodbye.

Érettségi után következett a buli, a pertu,a pia, a pörkölt, a zene, a gitár, a dal, az udvar, a mosoly,a beszélgetés, a tánc, a szivacs,a hálózsák,a hajnali napfény.

Egy teremben Mi.Koppannak a poharak az asztalon, kézzel nyúlunk (hajnalban) a pörköltért, nem sikerül elsőre a leülés, Kesi üvöltve rohangál az iskolában "kivel nem tegeződtem még le?????", Anci szeretne aludni, Viktor a kazán ajtó előtt a zakójában hangosan hortyog,mi félőrülten keressük, merre vagy, sarokba félrevonulva jó barátok, egymás vállán bánatok elsírása, új kapcsolatok alakulnak, Szuszu nyavajog mert a feje fáj,gyere ne félj,nem fog fájni, Barni hajnalban táncol, magasra dobál, nem vagyok nehéz?Rebi képtelen befogni a száját, dobjuk ki az ablakon, mehet?Fél ötkor Bence,Nándi pálkatapéterjóreggelt, két szólamban,kussolj,az anyád. Nyöszörgés, gyerünk tusolni,Mészi ideges,két óra és indul a busz,le fogjuk késni,Mészi,nyugalom.30 valahány ember egy buszon túrazsákok,napszemüveg,zene, nem férek el,gyerekek,merre vagyunk?Átszállás, gyere el pisilni, szívjuk el a cigit, valami kompot emlegettek.MI?

How to say goodbye.

Megérkeztünk, gyerünk boltba, de kicsi ez a falu. Messze van, nem 300 méter,ez legalább 2 km. Mit eszel?Eszik a franc,mit iszok?!Menjünk fürdeni, de rohadt melegem van. Eszter,le fogsz égni,gyere bekenem a hátad. Barni,vegyél fel a nyakadba, játszunk kakasosat,nem fáj?Ugorjunk 3 méter magasról, gyere Bubi, te nem félsz. Én nem merek,Réka ne legyél beszarva.
Mészi,most ugorj,veszem.Gyerünk napozni,hozol sört?Verebek a dróton. Mészi halászik,kagylópörkölt lesz a vacsi,imádlak Te vizisas. Temessük be Regőt,csak az orra látszik ki,nagyon röhögök,szellemlény.Mazsi, még mindig ezüstös a szemed,nem jön le a festék,gyere, mossuk le, ,nagyon aranyos vagy. "Mazsi aranyos,amikor részeg. Nagyon édes." Csörög a telefon,kérünk kakaót,sajtkrémet, cigit, sört, bacardit, kenyeret, gyertek már,legyetek itt velünk.
Mindenki együtt, be a vízbe,verebek megint a dróton, nem sikerül elsőre. Emberpiramis, az egész strand minket néz. Fanny mássz már,de ne a térdemen állj! Kézenfogva,hosszú láncban neki a víznek, majd éjszaka újra! Még jó,hogy nincs reflektor, ne nézz ide,hol van a ruhám?!
Lassan alkonyodik,anyád cserebogár. Előkerülnek a borok, a kendők, mindenki körben. Szuszu és a Gidák. Bab.Bab.Bab. Bence fogd a gitárt, énekeljünk,jó? Én vagyok az,aki nem jó, ifjúság gyöngykoszorú,ki elveszti de szomorú.Mindig őszintének lenni,felemelt fővel járni.Nem tudod elénekelni,már jön a sírás,érzed,itt motoz a torkodban, és már hangosan zokogsz is. Egy ölelés, azt sem tudod ki az,de ölel,érzed,hogy már jobb. Bömöbljünk együtt hangosan,gyere,legyél a pajtásom.Az egyik percben sírsz,a másikban már a földön hemperegsz a röhögéstől,valaki megint vicces, ezt muszáj,ezt nem lehet kihagyni. Vonulj félre,kérdezned kell,fontos,vallj színt,mert el kell mondanod valakinek,erős vagy,dehogy vagyok. Vonulj félre,mert megbízol.Na,kinek mi a legszentebb a világon?Esküszöm. Vissza mindenkihez, Mészi,nem ugrunk most le a magasból, meg ne halj nekem,hülye vizisas, gyerünk, van még borom.Viktor alszik az ölemben, olyan,mint egy kisfiú, hol vannak a többiék,miért,nem ketten jöttünk? Üvölts, Bibi! Hajnalban ágya szédülj,nóta kettő,három és. Reggel álmosan idd a kávét, mosolyogj össze, köszönöd,de mennyire, gyűlik a tömeg, te nem hiszed,hogy megcsináltad, olyan nincs,kiderül mégis,csak nem emlékszel, elveszett a sarum,gyerünk,keressük meg,nem emlékszel hová raktad le? Reggeli arcok, egyik viccesebb,mint a másik, pakolj össze,viszem a cuccot, majd megyek érte. Tömörüljünk össze az egyik házba, nézzétek,mit találtam, keverjük be, fészbükk,mit mondtál etika érettségin?Szakad az eső,ó a rohadás,kinek van felesleges pulcsija? Indulj a komphoz,énekelj a buszon,alpítsunk népdalkört,bazdmeg,még élvezik is.Ki -ki a maga útján hazafelé,ne bőgj,beszélünk még, morzsolódik a tömeg, álmos arcok,fáradnak a poénok, ázott harmincvalahány veréb. Szentesen már csak hárman.Cuccot szedd össze, induljunk, este beszélünk,fussunk össze egy kávéra, szólj majd,szólok, kocsiba be,integess a sarokig, Csongrádon kettő ki, egyedül haza.

How to say goodbye.

Elfáradtam. Lelkileg is, testileg is. Négy év alatt, két nap alatt. Most pedig harcolok egy fullasztó csomóval a testemben, küzdök, mert leszünk mi még együtt, ne gubózz be, megismerted őket, már itt vannak neked, részei az életednek. 35 darab.Kaptam 35 pici darabot. Jelentem,beépítettem.Idősebbjét,fiatalabbját,mindet.
Nem akarok még. Illetve de. Várom az újat, gyűlölöm az újat. Itt akarok maradni, mennem kéne már. Engedj el,fogjad még a kezem. Gyerek vagyok, felnőttem. Dehogy, dehogynem.

Lélegzünk mi még együtt. Igen. Ha mást nem is,ezt biztosan tudom.
Hullhatok még ezerszer atomjaira, szakadhat az eső, csaphat még belém a villám, de van egy részem,egy picúrka én,ami Szentes. Az osztályom, a suli,a város, a barátok,kicsik nagyok, a tanáraim, az élmények,a megélt érzések,a négy év alatti változások, a kudarcok,sikerek, a viccek, a beszélgetések, a bizalmak, az árulások, a csalódások, az újrakezdések, a nehéz helyzetek, az órai levelezések, a kakókiflikockasajt,az utolsó slukk,és nincs tovább, a darabok, a próbák, harmincöt-hat váll egymásnak vetve.

Így vagyunk az egész.

How to say goodbye.

Nem mondom.


(ha nem értitek nem baj,bocsi.így jött ki)

Kirándult,megrándult.

Eger-Szilvásvárad-Szarvaskő-Lillafüred

Képek,hogy nézelődjetek,nekem meg tanulni ne kelljen. Látható egy apa,egy anya,egy Bence, egy én,egy Ló-Nimród.

A gép forog, az alkotó megőrült

Köszöntöm Kedves...!

Ünnepnap, kettőszázadikdarab bejegyzés.

Szokás szerint, tartalom mellőzve.

Reggel van még, a madarak rizsáznak a z ablakom előtti fán, illetve az udvari összesen, a kutya ideges, őket ugatja egyedül.

Borongós, hűvös van, kimentem kávézni, fáztam. De! Végre, hosszú idő óta tegnap éjjel sikerült normálisat aludnom. Nem álom- menteset, de nem riadtam föl az éjszaka közepén hatszor, meg egyszer.

Körvonalazódik a nyár, augusztusban repülünk.

A többi szervezés alatt, fölött. kackac.

Bocsánat, agyamra ment minden, én már nem tudok normálisan fogalmazni. Sosem tudtam, de most különösen nem.

Az ebédlőnkben tanulok, egy csatatér. Vagy trágyadomb. Az asztalon egymást ölelgetik a tételek, az atlaszok (irodalmi, történelmi), a kávéscsészék,a szemüvegem (amit sosem találok, ha leveszem, mindig rákerül valami, csoda, hogy ép) tirketarkán a jelölő filcek, töltőtollak, a csokipapírokat már kidobtam. - komoly bajom származhat még ebből az érettségi időszakból, egyre jobban rászokom a csokikra. - Nem kéne olyan nagyon. Nem nadrágméret féltése, sokkal inkább az elvonási tünetektől való rettegés.

Kedden puccba vágva rohanás Szentesre, köszöntjük az érettségi elnököt(aki hála Istennek matek - fizika szakos), utána haza, az utolsó napon húzok, először magyart, utána történelmet.

Félek kicsit. Nyelvtant nem nagyon tanultunk(rettegek), az irodalommal semmi baj. Töri meg. Ahogy esik, úgy...

Utána végeztem.

Egyéb történéseim, vagy érdekes pletykáim nincsenek, nem szolgálhatok hatalmas sztorikkal. Bocsánat.

Majd.

Ja, a bejegyzéscímkéknél bejelöltem,hogy musique.

Kicsit felráz de jó lenne már. Mint két éve a SZINen barátokkal az első sorban... (minőségről hallgassunk mélyen....)

Cukrot adnék...

Mi lesz velem az egyetem alatt?

Már,ha felvesznek.

Ha nem? Gondolkodtam, illetve Anya nagyszabású ötlete: idegenvezetés.

De komolyan. Beszélni legalább tudok. (ezt hajtogatom magamban szóbeli előtt) Élvezném. Aztán ki az országból, mint a vadliba.

Ha. nem vesznek fel.

Kiderül.

Egyébként? Egyébként semmi. Rohannak a napok, leginkább bele vagyok fulladva a tételeim, a lexikonjaim kupacába. De legalább! Mindjárt vége. Aztán buli, aztán Szanazug (megy az osztály ), aztán...Nyár.

A nagybetűs.

Gyere babám, fordulj kettőt, a karomba, beleesőt.

Énekeljünk már.

Szeretnék már Viktorral táncolni, a lányokkal "csárdást"járni.

Suhanc, olvastam az előző bejegyzésed.

Nem csak Neked nem való.

Boldogság van. Az.

Széles mosolyok. Majd.

Nem felejtettem el hangosan nevetni,csak tartalékolok. Ámuljatok.

Pá.

ne a szavakra....

Madárfütyörészős szép jó reggelt.

Megint sok gondolat van a fejemben, megpróbálom érthetően leírni, hátha.

Tegnap voltam Szentesen-betekintettem.

Nem írok százalékot , nem a milyenség miatt, hanem mert csak. A törim lehetett volna jobb. A többi rendben.

"majd a szóbelin" -a legtöbbször elhangzott mondat.

Itthon mérsékelten vagyok képes totálisan meghülyülni, de vannak tiszta pillanataim is.

Négy évig nem tanultunk szinte semmit nyelvtanból (semmit!!!), most pótolja mindenki, a felét nem értjük a tételeknek. Hál' Istennek nem vagyok teljesen egyedül vele.

Eddig sem szerettem a nyelvtant, ezután sem fogom, az sicher.

Egy pár nappal ezelőtt megkérdezte egy igen kedves ismerősöm (nem), hogy miért éljük a f.bukon az életünket. Hogy mindenki ott vall szerelmet, barátságot, találkozó időpontjait, stb.

"Pedig ti sokan vagytok, jó osztály volt, miért pont ott?"

Csak néztem rá bután.

Azért Kedves, mert mindenki kb. 50 km-re lakik a másiktól, és elég bonyolult lenne napjában hatszor felcsöngetni a másikat telefonon. Illetve nem is bonyolult, hanem drága.

Ütöttem már meg a bokámat ilyenért...

Ja, legalább beszélünk. A kapcsolattartás ezen formája tényleg elég hideg-de ha nincs más. ( ?! ?! ?! )

Teleportálni még egyikünk sem tud.

Persze, nem ott ismerszik meg a jó barát, nem három hozzászólásban áll melletted, a tetszik gomb pedig, mint olyan nem jelent semmit. Nem attól leszel jó arc, hogy ezer meg kettő képed van fönt. De nem feltétlen magad miatt teszed föl. Nekem például két olyan mappám is van, amiben az osztály ökörködései vannak besúvasztva. Nem díjra jelölöm őket, fontos, mert emlék.

-nem akartam a közösségi oldalak használatáról, milyenségéről bejegyzést írni, itt abba is hagyom.-

A hetem bearanyozója (valószínűleg a nyaramé is-az egyik) : kedves barátnővel, akiről már írtam itt (Laura), augusztusban repülünk, cél Cambridge. Egy hosszú hétvége, a bátyja lakik kint. Ő mindenképpen megy, megkérdezte lenne-e kedvem. Jóhogy. Megkaptam az áment.

Más érdekes nincs (ugyan mi történhet), lenne már szóbeli, zavarjuk le a fenébe, mehessünk már nyarat játszani.

Nincs deszka.

Na.

Gyerekek, ennyi volt az egyetem, a második rostán elvéreztem....

Sajnálom. Nagyon.

Most jöhetne,hogy fasz az összes tanár, sokat vártunk, de...

Persze. Nyilván fáradtabb az ember már délután. Ötkor keltem, fél kettőre értem oda, hat után kerültem sorra. Közben az egyik leendő osztályfőnök beadta az unalmast (állítólag előadása volt-igaz) elment. Minden gyerek kapott egy "impro-társat", egy másodikos fiút/lányt, akivel a szituációs feladatban együtt kellett játszania. Az utolsó háromnál (utolsó előtti voltam-háromszoros hurrá a V-nek!!) ők is kifáradtak.

Mindegy, tényleg nem ez a baj. Magamra haragszom, de nagyon. (tényleg nagyon) Mert ment nekem már ennél ezerszer jobban is. Varró Dani verset mondtam (link, katt rá) , Márton László -Carmen monológot, (ezt nem tudom megmutatni) ,népdalt, és beszélgettünk. Miért ilyen a hajam (miért göndör), miért ilyen a színe, milyen az eredeti színe, meséljek a faluról, ahol lakom, miért jó, miért nem, miért jó a tiszai strand, miért veszélyes, miért nem szeretek apával matekozni, mit gondolok az ő hajszínükről, ugyan fogjam már össze azt a nagy hajamat, hadd lássák már az arcomat, ó, igen,köszi, már megvagy, látlak....

És hasonlók. Kijöttem, éreztem én,hogy nincs meg.

Nem is lett.

Mindegy-illetve nem,de na. Legalább gazdagodtam két barát-kezdeménnyel.

Talán jövőre.

Azt viszont nem szeretem, ha sajnálnak.

" És most mit csináljak?

Kezemben a pénz.

(...)

Holnap beállok címet írni,falat rakodni.

Holnap felcsapok hajósinasnak. "

Holnap pihenek-nem leszek idegroncs. Nem leszek idegroncs.

persze, hajnal van megint

Na.

Na..

Na...

(figyelitek,piramis.)

Túl egy egészen szarra sikerült hétvégén. Bocsánat, jobb szavak nincsenek rá.

Mindegy is, majd jobban leszek, megint panaszkodom, megint nem kéne, megint fogja be valaki számat, megint hagyni kéne, hogy a dolgaim maguktól megoldódjanak, vagy mozduljanak valamerre.

Nélküled nem megy.

Nélkülem? Nélkülem én sem működöm. Más életét kéne rendben tartani, jó ez, főleg akkor, ha a sajátomat sem vagyok képes biztos kézzel fogni.

Hátrány, megszoktam, hogy tudom mit csinálok. Vagy legalább sejtem a következményeket, a végkifejletet.

Most már azt sem.

De lehet, hogy engedni kéne, hogy Valaki felülről irányítson, nekem pedig annyi lenne a dolgom, hogy (akárcsak a bizalom-játékokban-mint a képen) csukott szemmel ugorjak. Elkapnak úgyis.

Azt tudom.

Laurácska, nem fogom tudni elégszer megköszönni, hogy fogod a kezem. Hogy elviseled az egész valómat.

Hogy szeretlek.

Iszonyú sokat tud dobni a béka feneke alatt lévő hangulaton, ha csörren a telefon, Laura beleszól, vagy ha béna videókat küld, hogy jó legyen mindenkinek.

Csütörtökön indul a második rosta, fél háromtól kezdve leszek sokkos állapotban egészen addig, amíg ki nem tántorgok a tükrös, fekete teremből.

Majd kiderül. Jó lenne....De...Vagy...Nem...De....

Áh.

Minden tudományom...Mi?

Kiderül. Tele vagyok görccsel. Ami majd kiszakad, ha vége lesz ennek az egésznek.

Van ott mosoly.

És megint, megint, megint panaszos bejegyzés.

Ne haragudjatok. Mint egy 150 éves néni.

Pá.

most,hogy végre

Ha lehetne,most jönne egy könnyed mosoly.

Vagy legalábbis könnyedebb,mint eddig.

Szabadul a lelkem a szorításból. Az agyam a testem, a mindenem. Már nem érzem a fullasztó valamit,ami befolyt a számba, az orromba. Már lassan nyár van, olvadozik belül minden.

Már lassan kitehetem a táblát, amivel a napokat számolom vissza.

Már lassan július eleje, már lassan indulunk a Lányokkal a Pilisbe. Már lassan mehetek úszni. Már lassan készítem a pórázt (a kutya sétáltat engem, egyébként). Már lassan megnő a hajam. Már lassan május huszonhat. Már lassan érettségi.

És nem vagyok összezuhanva.

Mert elkapnak,ha zuhanok....

"Csak ilyen senkinek való...."

Látjátok? Hányszor sírtam,hogy nem jó. Hogy nem lesz jó. És DE! Még egy ilyen senkinek-sem-való is lehet jó(l).

egy félmosollyal a hátizsákban bolygót tévesztettem

Újra megint,heló szervusz.

in medias res kezdés, mert így tartja úri kedvem. (hö.)

-de szerintem mindig így szoktam-

Félelmetes,hogy mennyire elszoktam az egyedülléttől a 4 év alatt. Tényleg mindig, szinte mindenhová párosan, csoportosan jártunk. (egy-egy esti sétát kivéve)

A szobában is négyen összesűrítve, a szinten, mindenhol.

Most, szinte egész nap egyedül lézengek a lakásban. Adva van egy kutya-a kertben-, egy nagy kupac tételsor, ami az ágyon ÉS mindenhol hever, egy laptop, valami zene, lehetőleg maximális hangerőn (nem tudok csöndben tanulni), egy hűtőgép(fogalomtalanul zabálok össze mindent, nincs ehhez a gyomrom hozzászokva, gurulni fogok visszafelé, rám se fogtok ismerni.), újra előbányásztam a verseket, monológokat, (májushuszonhárom-huszonhét ) szanaszét.

Minden szanaszét.

Néha nagyon jó egyedül, mert elvagyok a saját gondolataimmal, szöszölök, sötöbö.

Viszont... Mennék vissza Szentesre, de nagyon. Én nem gondoltam,hogy ennyire fog ez az egész hiányozni. Nincs menza, nincs koli, nincs suli, nincs liget, nincs szerda, nincs...

Jó, nem fogok minden következő bejegyzésemben Szentesért hisztizni, leálltam.

Izgulok,de nagyon. Mármint a második rostától. Az előző postban Suhanc kedves volt, és reagált, de (utólag is elnézést) hülye a gépem...

Nem nagyon akarom magam beleszerelmesíteni a dologba, mert akkor megint koppanás lesz a vége. Meglássuk.

Szeretnék már normális napsütést! Ha kérhetek ilyet. Ne csöpörögjön semminemű csapadék az égből, mehessek futni az ebemmel, lehessen vicces, bő / lapnadrágokat hordani, ülhessek az udvaron egy pléden, fulladozhassak a tóban , ehessek dinnyét két pofára, mehessek koncertekre, vizsgázhassak dögmelegben.

Úgy ezeket szeretném hirtelen.

Megint semmi lényeg, írok csak.

Rosta 1

Túlteng bennem az energia, a házat tudnám kapásból eltolni.

Továbbjutottam az első rostán.

Sem itt,sem ott.

Itthon, teljesen egyedül. Most 7:43 van, két perc, és kezdődik a suli.

Furcsa, tegnap délután nem vitt vissza a négyes vonat, nem bénáztam a túrazsákkal, tarisznyával, laptoppal , hanem ültem itthon.

És vagy énekeltem, vagy monológot hadartam, vagy verset magoltam.

Szerdán felvételi.

Tényleg egyedül vagyok, iszonyú, de hiányzik Szentes. Rengetegszer szidtam, gyűlöltem, jaj de sokszor.

De valahogy mégis. Nincs nyüzsi reggel, nincs mosoly a folyosón, nincs kávé a büfében, nincs matek Eszterrel , nincs irodalom Szuszuval, nincs tréning, nincs semmi....Semmi.

Hol vagyunk, Kölykök?!

Oké-néhány embert azért tudok. Viktor ma felvételizik. Buborék életben van, Eszter blogol, tehát...

Vivi elveszett. -ha olvasol, hívjál már vissza, te szőke liba, mert!!!!!!-

Már nem vagyok gimis, még nem vagyok egyetemista.

Most olyan sehová-sem-való vagyok.

Hamarosan jelentkeznek az elvonási tünetek is,gondolom.

De!

Holnap kicsit megint szentesi leány leszek.

Következő szöszmösz felvételi után, addig is, adieu.

Fittyfiritty

Költözöm, haza.
Egy éves cucc csücsül az ágyon, a Micimackó, a Malackák, a túrazsák, egy másik bőrönd, kispárna, könyves szatyrok (létezhetetlen,hogy ennyit olvastam az évben), fonott kiskosár, cipős dobozok,dalszövegek, egy kis fadoboz, tele papírfecnikkel, levelezésekkel, régi menza jegyekkel, parfümök, tusfürdő, balzsam, hajhab, fésű (igazából pedig sosem használom), kabátok, a szalag, a falról leszedett emlékek, csokipapírok,fényképek,vicces dolgozatok, amiktől nem vagyok hajlandó megválni, cdk, fülbevalók, sálak, tarisznyák -tirketarkán.
Fittyfiritty megy haza.
Fittyfiritty kezdi érezni, hogy slussz van.
Fittyfiritty lassan megint egyedül lesz-saját magával.
Jó barátok, ismerik már egymást.
Fittyfiritty kedden még visszaperül, mert szerdán élesben játszik. A ma aztán totálisan kudarc volt Fittyfirittynek, mert szürke... Képtelen színben játszani elsőre...Hátrány,de mekkora.
Fittyfiritty most kicsit elfáradt. Nem nyavalyog, lesz ennél még ezerszer is nehezebb, tudja ő.
De Fittyfiritty még ostoba kis liba,elfáradt.
Fittyfiritty öntudatos tyúk, de igazából ki is dobhatja az ablakon az öntudatot. Minek...

Fittyfiritty szépen tud mosolyogni, az ablak csukva marad.
Fittyfiritty most tanulni fog, tanul, hogy a gondolatok az ajtó mögött maradjanak, szépen csöndben, nem kell mindig dörömbölni, attól csak vacakabbul van az ember.
Fittyfiritty kimegy a napra.

Egy,megérett a meggy

Félig megértem. Kackac.
A magyar tetszett, az érvelés pedig különösen. Szeretem a lélekbemászós dolgokat.
Anya épp vasárnap este kérdezte,hogy milyen témát szeretnék kapni, én válaszul : valami olyat, amiben lélek is van.
És tessék-sokszínűség, emberi személyiség. Majdnem.
Imádtam, remélem Szuszu is ezen a véleményen lesz, kellemetlen meglepetést többet már nem szeretnék.
A matek az botrány, nem hiába vagyok már 18 éve síkhülye belőle. Nem mentség, tudom én.
De na. Más nem tud keresztülesni a saját lábán, de jó matekból, nálam ez fordítva van.
Dicsőségnek nem dicsőség, az biztos. Pláne egy matekos agyú édesapa előtt.
A töri is legurult, már-már csodálkoztam, hogy nem vagyok olyan ideges, mint kedden, viszonylag nyugodtan írogattam fel a nevemet minden oldalra.
-azt hittem az életemet is megunom, bárcsak annyi csokit kapnék, ahányszor. -
Szóval a töri. Szerettem.
Csak nehogy itt is koppanjak. Táncsak nem. Csúnya lenne a törin elcsúszni, főleg, hogy azzal szeretnék foglalatoskodni, ha egyszer megőszülök.
Ezennel végeztem, a szóbelik júniusban lesznek, addig...
Szerdán felvételi (rosszul esett, mint akit fejbevágtak, azt hittem marad két hetem....kicsit elszámoltam...), szombaton angol(ba-ba-ba-balfasz)...
Csak az első rostán zúzzanak át.
Utána kevésbé érezném tehetségtelen semminek magam.
Mutatok valamit:
Momentán - az egyik szinis dalom. (csak nincs benne hellózás,meg a többi erotikus akármi :) )


Csak tudjak énekelni.

Majd jövök még,pápá.

érettségibazdmeg

holnap érettségi.meg kedden is.meg szerdán is.utána nem. de rettentően be vagyok rezelve.

félek.

gyűlölöm azt az idegesítő fekete görcsöt a gyomromban, az agyamban, mint mikor fellépés van, vagy nehéz dolgozat, hogy remeg a lábam, és lámpalázam van, csak kukán ismételgetem magamban a szövegeket, hogy el ne rontsam....csak ezen most..

gyűlölök félni.rettegek. mindentől. mindenkitől. most tényleg mindenkitől.

és nem csak a következő hét miatt...hanem, hogy...

"sarokba szorított mocskos kis állat. fél. "

tényleg.

retteg.

utólagos.

Szuszu ajándék.

-lesz még. nincs itt vége. -

2007-2011

Sokat görcsöltem azon,hogy hogy írjam, mint írjam. Mennyire búcsú ez, vagy mennyire nem.
Tényleg igazuk van a bölcseknek, hogy a négy év gyorsan eltelik. Tényleg.
Nem mondom, hogy olyan, mintha most költöznék be a kollégiumba-vagy költöznék ki a kollégiumból életemben először, de...
Egyszer úgy megnézném milyenek voltunk,vagyunk kívülről. Mi magunkat 34 különleges;drámais;csodabogár;agyhalott;humános;szar matekos embereként könyveltük,könyveltettük el.
Nem tudom mennyire lehettünk idegesítőek,mikor mi magunk úgy éreztük, ez most teljesen rendben van, így működik,él.
Bizonyára sokszor.

Ez a négy év tele volt meglepetésekkel, váratlan jó-rossz történésekkel, leckékkel- tanulságokkal, nevetéssel, rengeteg sírással, szidással, egymásba kapaszkodással, egymástól elhúzással, ármánykodással, barátságokkal, viccekkel, lélekbe taposásokkal, egymás fölemelésével, egymás lenézésével, a másik magasra emelésével.
Nem mondom,hogy fenékig tejföl. Mert nem volt az.
Az első évet nagyon nem szerettem. Tehát egyenesen gyűlöltem. Nem kifejezetten az iskola miatt(azt az első perctől kezdve imádom, a kopott padokkal, repedező falakkal együtt),hanem a kollégium és a szoba miatt.
Négy erős akaratú ember egymás mellett nehezen fér el. Pláne, hogy akkor kezdtük el megtanulni, milyen az, amikor 2 méter saját területed van, ami a tiéd, az az övé is,ha ő még tanul, akkor égve marad a villany, bármennyire vagy is fáradt. Természetesen mind a négyen büszkék voltunk ahhoz, hogy váltsunk. Nem morzsolódtak le rólunk az idegesítő szokások (talán máig nem), a rigolyák. Ezt pedig négy tizenéves nem fogadja el. Még saját magától sem, nemhogy egy vadidegen embertől.
Aztán jött az éles váltás, beköszöntött a szeretet időszaka, amikor már nem sírógörccsel indultam el vasárnap otthonról, hanem mosolyogtam, mert tudtam, várnak rám a barátaim. Vagy a kialakulóban lévő barátaim.
Azóta megtanultam, hogy a barátság az milyen kényes fogalom. Talán, mint a bizalom, vagy az eskü. Rengeteget csalódtam, elsősorban emberekben. Akiket nem köt az adott szavuk, akik bátran dobálóznak az esküvel, akikben ha az életet múlik rajta sem szabad megbízni. Megütöttem a bokámat, hajlamos vagyok a hiszékenységre, magamból indulok ki, titkot tartani legalább tudok.Legalább azt.
Aztán persze van a barátságnak az az oldala, amit szintén itt ismertem meg. Amiért sosem lehetek elég hálás. Akár a HMG-nek, akár a drámainak, akár Szentesnek, akár a Nagyfőnöknek.
Megtaláltam pár olyan embert,akiért a szó szoros értelmében adnám az életemet( azt a rongyosat, azt), vagy gondolkodás nélkül csomagolnék, és indulnék érte Katmanduba.

Átéltünk rengeteg csalódást együtt. Mind a 34-en. Harminchatan indultunk.
Átéltünk egy osztályfőnök váltást, 32 tantárgyi bukást, harcot a tanárainkkal +egy úrhatnám (régi) igazgatóval. Harcoltunk mi saját magunk, és egymás ellen is. De rengeteget.
Harcoltunk Szentes ellen, harcoltunk a tagozat ellen. Mindenki ellen harcot viseltünk.
Akkor marhák tudtunk lenni.

Pedagógus volt a talpán az, aki képes volt a figyelmünket ébren tartani 45,ne adj ' Isten 60-70 percen keresztül. Lusták is voltunk , de nagyon. A 34 hajlamos volt 6-10 emberre dúrni a feladatokat. Néha nem is volt baj. Legalább könnyebb volt 10 embert átüvölteni, mint 34 birkát.

Lusták voltunk a darabokhoz is. Sosem tudtunk csöndben próbálni, keményen figyelni. Vagy csak ritkán. Teljesen tisztában voltunk vele, hogy az utolsó hajrában, az utolsó másodpercben még össze tudjuk dobni, siker pedig biztos. Ezért egyszerűbb volt kétszer vállat rángatni, és pofázni tovább a vacsora kilétéről, vagy a cigiszünetről.

Tudjuk,hogyan kell éjféltől hajnali négyig utolsó utáni határidőre dolgozatot írni, másolni. Hogyan kell összefogni, átrugdosni egymást a bukásokon, a másik könyökét fogni, ha elesett.

A létező összes "drámais" kocsmát megismertük, a csaposék barátként üdvözöltek minket (nem akkora dicsőség,de leírom), tudták mit iszik, milyen zenét szeret a drámais.
Megtanultam értékelni a jó borokat. (amiket nem Szentesen ittam meg,természetesen)
Megtanultuk egymást áthúzni a küszöb alatt,hogy ne bukjunk le, hogy ne legyen baj az esti buliból. Precízen tudunk sumákolni, őőőőőőőőzni, hogy nem, fogalmam sincs merre van xy,biztos kávézik valahol.
Megtanultunk táncolni a leglehetetlenebb helyeken, szituációkban.

Megtanultunk igazán veszekedni. Akár a tablón, akár a ballagási ruha színén, anyagán, vagy az osztálykiránduláson. Precízen tudunk üvölteni, tökéletesen uraljuk a káoszt.

Megtanultunk vérbeli kollégistához híven pofátlanul tarhálni. Legyen az kabát, sál, cigi, korty bor, fél szelet kenyér, csoki, mateklecke, körző, művtöri jegyzet, toll-amit az életben többé nem látsz viszont-,alapozó, labello, kajajegy, öngyújtó, kávé, akármi.

Megtanultam bizonyos helyzetekhez jó pofát vágni.
Megtanultuk túlélni a menzakaját, értékelni a két napos kiflit, a májkrémet, a vasárnapi sütit, a háztartási kekszet, a tejfölt a csipsszel, a porkávékat, a félbe vágott cukrokat.
Megtanultunk szemérmetlenül beszólogatni, köpni az aranyköpéseket, amiken csak úgy dőltünk a padokban.
" Nem bírom,barátom rosszú vagyok!; Gyerekek,hallgassuk már meg egymást!; Itt KELL érettségizni?; Te! Süterén,sutyerák marhaállat, kussadjál meg! ; Megkussadok, elfáradtam.; Afterparti Cucunál!; Tízdé, maga kifogta..."

Nem írok többet, mert ez így nem vicces, másrészt nem jut más eszembe.

Kicsit kiszakítva: Tegnap,és ma hajnal, szerenád. A végén kijött az összes feszültség, bőgtem, mint egy kisgyerek. Életemben nem sétáltam még egyedül olyan korán (későn) városban, mint most.
Saját magam szempontjából:
Találtam barátokat. Találtam ellenszenvet.
Megtanultam mesterfokon színlelni, játszani, bohóckodni, mikor belül sötét van. Megértettem, hogy mi a különbség a barátság, a ragaszkodás,a rajongás között. Megtanultam, hogy minden helyzetből fel lehet, fel kell állni, mert másként nem megy. Vannak olyanok, akik segíthetnek. Ha én már feladom, és az árok partjára ülök. Megtanultam őszintén, de igazán őszintén szeretni. Szeretettel, szerelemmel. Megtapasztaltam milyen, ha a gödör alján hasalok, vagy ha három méterrel a föld fölött ugrándozok...
Megkaptam a lehetőséget, hogy az én nevemet mondát,mikor kiosztásra került a csörgősipka- díj. Hogy ott lesz a képem a falon.
Megérte. (ezért is)
Leírom, mert leírom. Legfeljebb egoistának néztek.Pedig nem. De nagyon jól esett. "nálunk a vágner a bomba nő..."
Megéltem fesztiválokat, barátokkal-osztállyal (Kapolcs;SZIN).Remélem fogok is még.
Érettségi után biztosan. Szóbeli után megy az osztály tópartra, legálisan jól érezni egymást.

Sokszor gyűlöltem, hogy itt vagyok, hogy magába szippant Szentes, hogy beragadok. Sokszor imádtam, hogy a része lehetek ennek az iszonyú nagy gépezetnek, ami a drámai tagozat. Örültem, hogy itt lehetek.
Most pedig, túl a szerenádon, a KIMI-s ballagáson, a bolond ballagáson fel sem fogom,hogy holnap lesz az igazi, a nagy ballagás, szombaton családi köszöntő, hétfőn érettségi.
Fő a matek kettes, a csoportunk igen magas százalékánál. Köztük nekem is. Ilyesfajta talentumot nem örököltem Édesapámtól.
Megkapta helyette az Öcsém.
Utána a a felvételi az egyetemre, az izgulás, hogy hová vettek fel, hogy átjutottam-e a rostán,hogy lesz-e belőlem egyetemi hallgató, hogy rághatom-e a körmömet,hogy induljon az orosz tagozat a suliban, hogy visszakerülhessek Ide,tanítani.


Ez a négy év...Tele volt velünk. Imádtam, gyűlöltem, megfulladtam, éltem...Éltem. Benne...