Van az úgy,hogy lusta vagy rendet rakni magad körül.Úgy értem normális rendet. Mikor minden pontosan a helyén van. Inkább -mintegy kényelmesebb megoldásként - egy szekrénybe tömöd bele a szemetet;lim-lomot,és rácsukod az ajtót,hogy ne is lásd őket. És megnyugszol. Mert elvégezted a feladatot. Elpakoltál.
Aztán egyszerre megtelik a szekrény, és mikor a következő adagot rejtenéd, az ajtó nyitásnál rád borul az egész, és maga alá temet.
Akkor Te szembesülsz. A régen eltemetettek kerülnek előre,a kupac tetejére. Hátulról.
Egyenként végignézed őket. Megtapogatod - megsimítod. Próbálsz nem emlékezni az okra, hogy tulajdonképpen miért is van az ott, ahol van.
Nem sikerül.
Előtörnek. Már nem tudod titkolni. Magad elől sem. Amikről eddig nem akartál tudomást venni -ösztönösen megvédve vele a lényedet- azokról most mégis muszáj.
Az eldugott szemét gonoszul nyomul egyre feljebb.
Utána(m) a vízözön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése