Az utolsó vágy
Az ablak alatt áll
Túlélte az éjszakát,
Az utolsó vágy
Egy cigarettára gyújt
És egy pocsolyában
Megnézi magát...


Loading...

Keressé'

2010. november 22., hétfő

egy sárga rigó fütyörészett messzehangzón

Kicsit ideges vagyok. (mikor nem?!)
Holnap reggel kilencre leszek szíves ünnepi ruhában beféradni a Ziskolába,érettségizni ember-és társadalomismeret,etikából. (rosszabbul hangzik,mint amilyen.)
Egy csomó jogi alapismeret;pszichológia; gazdasági tétel. Nincs komoly bajom velük,eltekintve a gazdasági részétől. Tanulni -tudni ....Nagyjából rendben,de azért mentsen meg tőle a Jóisten,meg a szerencse,hogy belehúzzak egy olyanba.
Majd beszámolok.
Janka ma érettségizik kémiából(kérem,aki mindenhez ért!). Két dolog jutott eszembe:
1-én nem tudnék leérettségizni belőle
2-még jó,hogy nem is kell

Régen blogoltam.

A hétvégén is a kollégiumban rohad...,szóval töltöttem az időmet,egy dokumentumfilmet forgattak a tehetséggondozásról (itt aztán gondozzák ám,serényen,kérem,hiba nincs...!) ,és mit ad Isten benne voltam én is.
Két napig napi 6 órában tréningeztünk,énekeltünk, játszottuk a fejünket, 2 filmes meg felvette.
Ne olyan forgatást képzeljetek el,ahol a rendező beleszól "most ide állsz!most mondd így! " a menetbe.
Mi játszottunk,a kamera meg vette, a hangmérnök röhögött a poénokon,az opreatőr meg próbált nem.

"félelmetesek vagytok.tele energiával."
Kösz.

Majd valamikor februárban lesz ez megtekinthető a Duna TV-n,vagy az M1-n.

Azért itt is elhallgattak egy-két (jó.jóval több) dolgot,de mindegy. Összességében jó volt ez.

Éljen a forralt bor,én aszondom.

Minden másom megvan,rohanok az árral. Három hét és szalagavató. Februárban meg (szülői nyomás üdv neked.) le kék nyelvvizsgázni.
-kurva három % a TELCen,egyébkéntmeg-

Nem akarok elmenni innen. De ezt most komolyan. Félek kicsit az egyetemtől. Újra elfogadtatni magam az emberekkel, megszokni az új környezetet.
Bocsi,ez most nagyon nyöszörgősre sikerült. Várom én,persze várom. Új élmények,emberek,helyek,barátságok,kocsmák,tanárok,órák meg mittudomén.
Szóval gondolom jó lesz ez. Bár,akkor lenne a legjobb,ha vihetném magammal egy kendőbe fogva az egész Szentest. Mindenestől.
Végülis,nem az újtól félek,hanem a régit sajnálom.
Jó ez így? Nyilván jobb. Nekem. Arról meg le kell szoknom,hogy érdekeljen a másik véleménye.


Valamit viszont kezdenem kell magammal érzésügyileg. Valamiféle terápiára kéne járnom,vagy meg kell tanulnom elszámolni magamban 9438262151-ig(mert a három az kevés). Hogy ne robbanjak rögtön.
"időzített bomba vagy,az a helyzet."
Egyre kevésbé tudom nyugton tartani az indulataimat.
bunkó voltam.bocsánat...(.but.... )
Kedden elmegyek Kes tréningre,és kiüvöltöm magamból a mindenemet.
Gyere le a hegyrőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőől!!!!

-merlin-

Hétfőn dszen játszottunk.
"én azt szeretem benned,hogy...." -és folytatni kell.
Nekem Bibi : "Szeretem benned,hogy erős vagy. Ha a padlóba vasalnak,te felállsz. Hogy bármekkora bajod is van,képes vagy az emberek szemébe mosolyogni."
Eszter: "Szeretem a beszólásaidat.Ahogyan írsz.Sokan mondják,hogy hebrencs vagy,hogy kapkodsz. De ez a jó. Hiszen ki tud még rajtad kívül egy perc alatt 45000 mozdulatot megcsinálni?!"

Jók ezek,lányok. Köszi.
Életem nyitott könyvét most becsapom,és felvágom a polcra.
Réka tudósított valahonnan messzirül.

2010. november 15., hétfő

Laura

Az általános szülinapi ajándékunk már vagy 3 éve egy-egy levél.Amiben kívánunk,remélünk egymásnak. Ki ezt, ki azt. "hajnali madárfüttyöt; frissen főzött kávéillatot"...
Most ez itt a levelem. Hogy lássa az,aki olvas. Hogy mi is Vagy nekem. Hogy ki is vagy TE.

Bókuci!
A legigazabb ember,akit eddigi életem során megismertem.
Már lassan négy kerek éve vagy Te a :
bizalom
barátság
nevetés
sírós váll
nevető száj
kávépartner
kézfogás
ölelés
egy szóból értés


"A barátságunk azon néhány dolog egyike az életemben, amelyektől normálisnak érzem magam."

És közben tényleg. Lehet,hogy közhelyes, és csöpög belőle a nyál,a könny, a nem-is-tudom-mi.
Vagy Te az origo. A biztos pont,ahová rohanhatok. Akár éjjel 11-kor, ha úgy érzem elég már magamból.

"kifeszített védőháló a légtornásznak..."

Gyorsan írok,mert épp most jöttél be,hogy lámpaoltás után rohanjunk Hozzád a maradék tortát megenni. Nem mintha férne belénk már más,mert a kolesztól elkorcsosult gyomrunknak épp elég a Galériás bőségtál. De nagy duzzogva azért leerőltetjük azt a gyümölcstortát,azt hiszem. . .

Nem akarok olyat írni,hogy mi 30 év múlva is jóban leszünk,meg öribari,és hasonlók. Mert nem. Következő évben egyetem, ki erre,ki arra. Nem jelentek ki. Remélek. Téged reméllek,önző módon, magamnak. Egy-egy telefonhívás,egy-egy sms. "Van két órám,találkozunk?" Kávé melletti elmélkedések, emlékezések, jövőbe tekintések,múltba révedések.
Széles mosoly,ha találkozunk.
Talán lehetséges, hogy 60 év múlva pedig egymás mellett kötögetünk egy hintaszékben a Napsugár Idősek Otthonában. Lesz macskánk? Vagy egy vizsla...Mert azt szereted. Megóvsz,ha felém esik a kötőtű? :)
Nem sokszor mondod,hogy szeretsz. "Nem mondom.Tudod.Úgyis tudod." -érzem.
Szeretlek.

Szerencsés vagyok. Mert van egy Bóka Laura Boglárkám.

"de csak akkor lesztek igazán barátok,mikor együtt sírtok."
Megtapasztaltuk ezt is. Ott,a dombnál, a padon. Ugye emlékszel? Sütött a nap. Mi meg mint két kisgyerek maszatoltuk az arcunkon a szempillafestékes-fekete könnyeket. Ott értettem meg...
Hogy kitartasz mellettem. Hogy igazán számíthatok Rád.

-megint bejöttél....pedig úgy sietek...csak valami nagyon-nagyon szépet akarok Neked...-

Laura!
Születésnapod alkalmából...Tudod.Mindent.

2010. november 11., csütörtök

valahogy azt súgja ösztönöm ...

Van az úgy,hogy lusta vagy rendet rakni magad körül.Úgy értem normális rendet. Mikor minden pontosan a helyén van. Inkább -mintegy kényelmesebb megoldásként - egy szekrénybe tömöd bele a szemetet;lim-lomot,és rácsukod az ajtót,hogy ne is lásd őket. És megnyugszol. Mert elvégezted a feladatot. Elpakoltál.
Aztán egyszerre megtelik a szekrény, és mikor a következő adagot rejtenéd, az ajtó nyitásnál rád borul az egész, és maga alá temet.
Akkor Te szembesülsz. A régen eltemetettek kerülnek előre,a kupac tetejére. Hátulról.
Egyenként végignézed őket. Megtapogatod - megsimítod. Próbálsz nem emlékezni az okra, hogy tulajdonképpen miért is van az ott, ahol van.
Nem sikerül.

Előtörnek. Már nem tudod titkolni. Magad elől sem. Amikről eddig nem akartál tudomást venni -ösztönösen megvédve vele a lényedet- azokról most mégis muszáj.
Az eldugott szemét gonoszul nyomul egyre feljebb.
Utána(m) a vízözön.

2010. november 5., péntek

érzésmix

-150.bejegyzés-

Általános szüneti-hangulat. Túl hosszúak a napok. Nem szeretem, hogy korán sötétedik. Vagány 18 éveshez híven nagyon félek a sötéttől. Annak viszont külön örülök, hogy ennyire szép az idő. Anyával bicajoztunk ma egy nagyot. Nagyon nagyot. Ki a faluból. És egy kicsit kiszállt minden a fejemből.
Holnap Anya megszületik. :)

Egyébként meg vegyes vagyok. Sikerült ma tanulnom egy kicsit.
Egyre jobban beleásom magam -vagy inkább maga alá temet az egyetemi hercehurcába/hercehurca.
A szórólapok és hasonlók már nem férnek el az asztalomon, minden ismerős-rokon-barát tudja, hogy nekem hová (nem) kéne menni, mit (nem) kéne csinálni.
Lehet, hogy meg kéne szeretnem Pestet. (?!)
Valahová majd csak fölvesznek...Aztán meg úszom az árral.

más:
Vagyok az élő suhanás,
vagyok az élő zuhanás.
Lengés vagyok,kerengés.
Zengés,meg visszamerengés.
Vagyok az oltalom,a mentsvár,a menedék.
(ezért meg elnézést Szabó Magdától.)

akkor engedd.

Nagyon egyhangú lehetek. Következőleg majd valami iromány féle következik. A vége hiányos még.
Pá!