lélektől lélekig

Nem nagyon megy a fogalmazás.Amikor kéne,akkor nem jönnek a szavak.Pedig most még.Erről.Utoljára.(?!) Azt azért nem hiszem.
Tegnap még. Tegnap létezett a "kékezüst." Ma.?Ma egy kis részem belehal a megérkezésbe.De félteni nem kell.Nem szeretem,ha sajnálnak.A szárnytollak újranőnek.Mindig.Muszáj.
Nagy szavakkal játszom.Bocs.
Ha majd megtanulok írni(normálisan),szólok.
Minden percét élveztem a történetnek.Izgalmas,borzongató,lelket törő,kedves,keserédes,becézős,vidám,szomorú,tudatba-lélekbe-szívbe beleégős.
Volt.Van.Lesz?!Kérdezem.Lesz?!Választ nem kapok...Tudom,hogy nem is fogok még egy jó darabig. Belenyugszom. Csak.Szürkén és okosan hallgatom el.
Eltemetem.Cseh Tamás.Szél.Előásom.Meggyújtom.Eloltom.Felkavarodom.
Benne ülök nyakig. Kimászni ebből lehetetlen. Talán nem is szeretnék.
Abban a megtiszteltetésben lehetett részem,hogy kaptam.Kaptam egy saját mesét.Egy csak nekem szóló mesét.Amit megőrizhetek.Amit elővehetek.Amit újraolvashatok.Fájni fog.Fájni,piszkosul.De megéri.Megéri?!Meg.
"találkozunk majd.tudom.érzem." Remélem.Nem ez a vége.
Kaotikus.
Akinek rendszerezett gondolatai vannak,az nem én vagyok.
Becsukom.Kinyitom.Becsukom.Kinyitom.Látom.Elmondanád,hogy csinálod?!
Tényleg szép.Tényleg fáj.Tényleg tetszik.
Mondatok. "szeretem a pontokat." ; "olyan tiszta.";"kerestem a szemed."; "ébren álmodók." ;"mostantól.addig." -és lehetne még ezer. Megmarad.Neked.Nekem.
A lidércek-démonok .Őket viszi el...
A ketrecek kulcsa pedig létezik.Tudom.Léteznie kell.(mosolyog)
Gondolom egy darabig vérezni fog.Belül.
Majd ügyesen titkolom.Nem mutatom.Belül dühöngök.Csupán.Nem merengek. Nevetek.Széles vigyorral.Csak a szememet rejtem.Az nem mosolyog.
Csöndben van.Mély,tiszta csöndben.
Megint nem aludtam.
Csődöt mondott a szépírás. Nem tudom leírni azt,ami a fejemben van.Képtelen vagyok megfogalmazni. Oda az alkotói véna.

Hamarosan... hamarosan...
T.