So sorry,gépmániám van
Az előbb olvastam egy könyvet,amit Dávid szüleitől kaptam.˘: 94 filmsiker amit nem hagyhatsz ki.
Megelégedés töltött el,mert igaz nem mindet,de nagyrészét láttam már.
Nem tudom miért,vagy hogyan,de eszembe jutott az osztályom.Gondolom a...nem tudom miről.
Mindegy.Nórival cseréltünk eszmét arról,hogy milyen piszokgyorsan telik az idő. Én spec.arra emlékszem,hogy amikor jöttem felvételizni, nagynak(hatalmasnak)láttam az akkori harmadikosokat. Vajh a mostani elsősök is ilyennek láttak minket?Magamat én még talán kisebbnek/kevésbé éretlennek látom,mint ők...Jövőre meg kezdődnek az idegösszeomlásos,veszekedős szépnapok,viták a tablóról,a ruhák anyagáról,színéről etc. Jön keringő, ballagás,sírásrívás,nyálcsorgatás és a rettegett érettségi..(nemfosunk,nemfosunk,nemfosunk,nemfo...)Utána mindenki arra,amerre lát,vagy amerre felvették.
Következnek a közhelyek az osztály kohéziójáról, szeretetéről, mindenki külön személyiség, bla,bla,bla...Úgyis tudjuk,látszik.Aki nem látja,azt csak sajnálni tudjuk. kész...
kész...törlöm szemem,szám,..
pápussz
A kép,jelentem alássan,Pécsett készült a 10.-es osztálykiránduláson. A sétálóutcában kalapoztunk-énekeltünk össze nemtudommármennyi pénzt,amin bort vettünk.Bár minőségről szó ne essék...
Berúgni be lehetett tőle.-énnem:D-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése